Bíró Lajos (Tasnád, 1856 – Budapest, 1931) rendkívül sokoldalú ember volt. Zoológiával, entomológiával (rovartannal) és néprajzkutatással is foglalkozott, emellett szenvedélyes fotográfus is volt, így meg tudta örökíteni számunkra expedícióinak mindennapjait.
Bíró Lajos portréja
Rovarászként indult az akkor még szinte ismeretlen Német-Új-Guineába (ma Pápua Új-Guinea északkeleti része), ahol 1896 és 1902 között végzett zoológiai gyűjtéseket és megfigyeléseket. Később felismerte, hogy az őslakosság még mindig őrzi a kőkorszaki életmód bizonyos jegyeit, illetve nem vesztette el különleges, értékes kultúráját a gyarmatosítás következtében, ezért tudatosan közvetlen kapcsolatba került a pápuákkal, köztük élt, többször is megházasodott és eközben néprajzi gyűjtéseket is végzett.
A Magyar Természettudományi Múzeum mintegy 200 000, általa gyűjtött állatpéldányt őriz, amelyből 2400 darab, addig még ismeretlen fajt írtak le. Fényképei szintén múzeumunk gyűjteményeit gazdagítják, és segítségükkel betekintést nyerhetünk az akkori kutatói munka világába.
Bíró Lajos "feleségével" és pápua bennszülöttekkel
Bíró Magyarországon sosem nősült meg, viszont Új-Guineában három felesége is volt. Amikor új területre költözött, a feleségét nem vihette magával a helyi szokások miatt, ezzel magyarázható a három „válás”. Első feleségét Szaghánnak hívták, a második Marapua, míg harmadik felesége Mászisz volt. Bíró mindig a helyi szokások szerint élt.
Házassági kísérleteiről így ír feljegyzéseiben:
„Természetvizsgáló volnék, vagy mi, tehát velejár, hogy a természetben a legkülönfélébb kísérleteket végezzem. A tudomány nem számítja ugyan a házasságot a természetrajz körébe, de jöhet még olyan felfogás is majdan.”
Falusiak Pápua Új-Guineában
Pápuák zenekara Bilibiliben
Bíró többször is képviselte a Bilibili-szigetekiek érdekeit, ezért meghívták, hogy költözzön hozzájuk. Ő viszont szerette volna elhárítani a meghívást, furfangosan lehetetlent kért tőlük: helyi feleséget szeretett volna magának. A bennszülöttek viszont teljesítették kérését és így már nem volt kibúvó.
Monumbó falubeli bennszülöttek csoportja
„Harczra készen” - pápua harcos Új-Guineában
Az egymás közti sértéseket sokszor vérbosszúval torolták meg, így gyakori volt a törzsek közti háborúskodás.
Monumbó falubeli férfiak
Orvosi rendelés a szabadban
„Leányok. A gyermek, a backfisch és a hajadon." Bíró Lajos képaláírása a kép alján látható.
Halrekesztő a Jomba folyó torkolatánál
Függőhíd a Jomba folyón át
Ornithoptera goliath
Biró az elsők között volt, aki Pápua Új-Guineában kutatta a rovarfaunát. A Budapestre küldött anyagai között volt egy hím és egy nőstény nagyméretű Ornithoptera goliath is. A faj életmódját a Magyarországról elszármazott Szent-Ivány József kutatta. Ennek köszönhetően manapság pápua-újguineai lepkefarmokon tenyésztik is ezt a fajt, példányai bekerültek közgyűjteményekbe, így sok-sok kiállítás díszévé váltak.
Pápua új-guineai futóbogár (Catascopus biroi) - holotípus
Ezt a színpompás, fémfényű futóbogarat Bíró Lajos gyűjtötte 1897-ben, Pápua Új-Guineában. A Catascopus nemnek jelenleg 90 faja ismert, melyek kivétel nélkül élénk színű fajok, és a trópusi területek lakói. A Catascopus biroi-n kívül közel 250 faj és 17 állatnem őrzi Bíró nevét.
Trópusi címerespoloska festményének digitális képe (b) és a Bíró Lajos által gyűjtött példány, amelyről mintázták (j)
Ennek a címerespoloskának három példánya is Bíró gyűjteményében volt. Majdnem egy évszázaddal később Csiby Mihály kiváló rovarfestőt megihlették az emberarcot idéző példányok, és festményén maszkokkal együtt ábrázolta a poloskát.
Változó erezetű énekes kabóca (Baeturia inconstans)
Az állat tűjére tűzve egy noteszlapon az állat színezete áll, melyet Bíró Lajos, mint terepi megfigyelést rögzített. A példány több fajtársával együtt közel száz évig pihent múzeumi dobozában, mielőtt a holland kutató A. J. de Boer kézbe vette volna. Több tudományra új faj példányait választotta szét, köztük a Baeturia biroi viseli a gyűjtő nevét, ez lett a szorgos terepi munka jutalma. A fenti „inconstans” névvel a leíró az egyes példányok eltérő megjelenésére utalt.
Végül pedig ez Bíró Lajos fényképezőgépe, amellyel megörökítette az utókor számára kalandos expedícióit. A fényképezőgépet W. Watson & Sons gyártotta a rajta talált adatok alapján 1889 és 1905 között.
Bíró Lajos 6 évet töltött ezen az egzotikus vidéken, de megfordult Jáván, Szingapúrban és Ausztráliában is, hogy a szakirodalomban elmélyüljön és készleteit feltöltse. Hazaútja során megállt Ceylon-szigetén, Indiában, Ománban és Egyiptomban is, majd 1902. augusztus 27-én megérkezett Budapestre, ahol hatalmas tömeg fogadta a tudóst. Fraknói Vilmos püspök, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi főtitkára fogadást szervezett számára, ahol kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tiszteletbeli őrévé. Bíró kalandjai azonban itt még nem értek véget, 1931. szeptember 2-án bekövetkezett haláláig még Máltát, Tuniszt, Krétát, Erdélyt és a Balkán-hegységet is bejárta és aktívan folytatta kutatásait.
Szerkesztette: Simó Szabolcs