150 évesek a tárak
Tízmilliós gyűjtemény több helyszínen
A kiállításban nézelődve kevesen gondolnák, hogy a falak mögött, a padló alatt vagy a múzeum más épületeiben több, mint 200 év alatt összegyűlt, 10 milliónál is több természettudományos gyűjteményi tárgy lapul.
A múzeum bölcsőjének, a Nemzeti Múzeumnak természettudományos részlegét gróf Festetics Julianna alapozta meg, amikor 1804-ben a múzeumnak ajándékozta értékes ásványgyűjteményét. Az anyag különböző budapesti helyszíneken gyarapodott tovább, míg 1846-ban a Nemzeti Múzeum frissen átadott épületében végleges helyet kapott.
Létrejönnek a tárak
A reformkorban gyors ütemben bővültek a gyűjtemények, adományozás és vásárlás útján is. A szabadságharc idejére az ásvány- és kőzetgyűjtemény 13 ezer darabot, az állattani anyag több mint 35 ezer darabot számlált.
Az 1810-ben megalakult Természetiek és Kézműtaniak Tárát az egyre duzzadó gyűjtemény miatt a Nemzeti Múzeumon belül önállósítani kellett: 1870-ben elkülönült az állattári, az ásvány-őslénytári és a növénytári osztály. Ez a dátum jelöli tehát az önálló tárak történetének kezdetét. A tudományterületek szerint elkülönített osztályokat ma is táraknak hívjuk, a tárak pedig kisebb egységekre, gyűjteményekre különülnek el.
Az 1900-as évek első évtizedében a gyűjteményeket szakterületek szerint különböző épületekben helyezték el ideiglenesen. A növénytári anyagot, miután 1892-ben bérelt lakásokban helyezték el, 1905-ben az Akadémia épületébe szállították. Az Állattár és az Ásvány- és Őslénytár zsúfolt gyűjteményei a Nemzeti Múzeum épületében maradtak.
Az Országos Természettudományi Múzeum 1933-ban kapta meg részleges önállóságát, de még mindig a Nemzeti Múzeum keretében. Az Ásvány- és Őslénytár 1939-ben a tudományok differenciálódása következtében önálló tárakká alakult, de még mindig a Nemzeti Múzeum épületében maradt. Az Állattár 1928-ban költözött – az eredetileg nem múzeumi célokra épült – Baross utca 13. számú épületbe, amely ma is otthona a rovartani, a hal-, a kétéltű- és hüllőgyűjteményeknek.
Veszteségek
A múzeum sajnos nem csak gyarapodott. Az 1956-os forradalom során a Nemzeti Múzeum épületében tűz tört ki – 150 év gyűjtőmunkája lett oda. Az Állattár Baross utcai épületét gyújtóbomba találta el, mely elpusztított több teljes gyűjteményt, köztük a 40 ezer példányt számláló Kétéltű- és Hüllőgyűjteményt is.
A Növénytár anyagának értékes részeit a második világháború végén megpróbálták megmenteni, de végül nagyrészt megsemmisültek, míg az Akadémián maradt anyagok kevésbé sérültek.
A Baross utcai épület belső udvar felőli oldalán jól láthatóak a tűz okozta károk. A múzeumot ért 1956-os veszteségekről virtuális kiállítással emlékezünk meg az intézmény Könyvtárának honlapján
Ismét együtt
A Növénytár 1951-ben a városligeti Vajdahunyad-várba került, majd 1979-ben mai helyére, a Könyves Kálmán körúti volt Széchenyi Gimnázium épületébe költözött.
A második világháború végével megalakult az Embertani tár, amely 1957-től 1999-ig a Bajza utcai volt Jókai-Feszty villában kapott helyet.
A múzeum önállósodásának és a feldarabolt gyűjtemények egyesítésének igénye végül sok évtizednyi viszontagság után elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy 1991-ben döntés szülessen: az akkor már önálló Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei kapjanak egységes elhelyezést, mégpedig a volt Ludovika Akadémia épületében.
1995-ben elkészültek a Ludoviceum épületében az Ásvány- és Kőzettárnak helyet adó termek, és elkezdődött a Ludovika Akadémia Lovardájának újjáépítése az állandó kiállítás és a múzeum Közművelődési osztálya számára.
1999-ben átadták a nagy Ludovika-épület vadonatúj tetőterét, ahol európai szinten is a legkorszerűbb múzeumi körülmények közé költözhetett be az Embertani tár és az Állattár két gyűjteménye: az Emlősgyűjtemény és a Madárgyűjtemény.
Az Állattár többi gyűjteménye ma is a Baross utcában, a botanikai anyagok pedig a Könyves Kálmán körúton találhatók.
Válogatás a nemzeti kincsből
A hosszú, sokszor küzdelmes, költözésekkel tarkított történet során számos különleges példány került a múzeumba.
Hogy miért különösen értékesek? Mert például ma már nem gyűjthetők, kihalt fajokat képviselnek, ritkaságok, fontos tudományos eredményekhez járultak hozzá, esetleg olyan személyekhez köthetők, akik kulcsfontosságú szerepet játszottak az intézmény történetében. Vagy azért értékesek, mert tágabb történeti kapcsolataik is vannak.
Idén A hónap műtárgya sorozatban a múzeum blogján, valamint a kiállítási épület fogadócsarnokában rendezett minigalériában féltett kincseinkkel emlékezünk arra, hogy 150 évesek a tárak.
Képes ízelítő
2020. február
Csorba Gábor: Az Emlősgyűjtemény legelső szerzeményei
2020. január
Erdei Boglárka: Ásatag virányok Hegyaljáról
