Az idei évben új, nagyszabású kiállításokat tekinthettek meg a látogatók 2022. augusztus 12-étől 14-éig a VII. Kurultaj — Magyar Törzsi Gyűlésen, Bugacon.
A rendezvényen a világ legnagyobb szétszedhető jurtájában, az ”Atilla Sátrában” kerül bemutatásra a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar-Turán Alapítvány által közösen létrehozott „A hunok hagyatéka és Árpád népe” című nagyszabású régészeti-antropológiai kiállítás.
A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) 2021-ben csatlakozott a Magyar Nemzeti Múzeum Közösségi Régészeti Programjához.
Ennek keretében 2021-ben a Kisbárkány melletti 10-11. századi pusztuló temető leletmentő ásatásában vett részt az MTM, 2022. augusztus 1-14. között pedig a Nógrád megyei Alsótold településen folytatott ásatáson vállalta az embertani leletekkel kapcsolatos munkák irányítását.
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt.
A nagy népsűrűség és a feltehetően intenzív „átmenő forgalom” azonban a fertőző megbetegedések megjelenésének és elterjedésének is kedvez. Ez alól Zalavár sem volt kivétel.
A képen egy 25–30 éves korában elhunyt, fiatal felnőtt férfi kilencedik háti csigolyája látható, melyet egy fémtárgy döfött keresztül. A fémtárgy valószínűsíthetően egy fegyver darabja, a szúrás pedig talán hátulról és balról érhette az áldozatot.
A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. Ebben a központban állt a „Karoling Kelet” legnagyobb ismert zarándoktemploma, amelyet Hadrianus mártír tiszteletére emeltek.
Az antropológiai vizsgálatok során feltűnt, hogy a 9. századi sírokban nyugvó felnőttek között mintegy másfélszer annyi a férfi, mint a nő. Emellett a férfi csontvázakon gyakran találtunk gyógyult vagy halál környéki sérüléseket. Ez arra utal, hogy az uradalmi centrumban jelentős létszámú katonáskodó réteg, talán az őrgróf „magánhadserege” tartózkodhatott, amelynek tagjai a végórájukat követően a központi temetőben kaphattak helyet.
Az orrcsont törése nem kizárólagosan a katonáskodó rétegek sérülése volt, amit az is bizonyít, hogy békés életmódú falusiak temetőiben is találunk ilyen nyomokat, ráadásul nem csak férfiakon, de olykor nőkön is
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel.
A csontváz különlegessége az a – feltételezhetően – honfoglalás kori nyílhegy, amely az egyik háti csigolyájába ékelődött bele. Noha a nyílvessző szárát minden bizonnyal letörték, magát a fémhegyet nem tudták eltávolítani, ezért a temetéskor is a testben maradt, s így megőrződött az utókornak. Egyúttal a valószínűsíthető halálokról is tájékoztat.
