Orrcsont gyógyult törése Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom lelőhelyről
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. Ebben a központban állt a „Karoling Kelet” legnagyobb ismert zarándoktemploma, amelyet Hadrianus mártír tiszteletére emeltek.
A körülötte található sírkertben 9. és 10. századi, valamint kora Árpád-kori temetkezéseket is feltártak a régészek, de a halottak többsége még a 9. század második felében került sírba. Az antropológiai vizsgálatok során feltűnt, hogy a 9. századi sírokban nyugvó felnőttek között mintegy másfélszer annyi a férfi, mint a nő. Emellett a férfi csontvázakon gyakran voltak megfigyelhetők gyógyult vagy halál környéki sérülések.
Hadrianus Templom, 14/05. sír (2010.8.14. leltári jelzet); 40–60 éves férfi koponyája több nézetből, rajta a páros orrcsont keresztirányú, gyógyult törésével (kép: Évinger Sándor)
Ez arra utal, hogy az uradalmi centrumban jelentős létszámú katonáskodó réteg, talán az őrgróf „magánhadserege” tartózkodhatott, amelynek tagjai a végórájukat követően a központi temetőben kaphattak helyet. A képen látható koponya egy 40–60 éves kora között elhunyt férfihoz tartozott, akinek még életében eltört az orrcsontja. A sérülést a páros orrcsonton keresztbe futó törésvonal jelzi. Az erőbehatástól az orrnyereg alakja is jól észlelhetően deformálódott, vagyis a trauma nyoma minden bizonnyal egész hátralévő életében látható volt.
Az orrcsont törése nem kizárólagosan a katonáskodó rétegek sérülése volt, amit az is bizonyít, hogy békés életmódú falusiak temetőiben is találunk ilyen nyomokat, ráadásul nem csak férfiakon, de olykor nőkön is. A sérülések hátterében – a véletlen balesetek lehetőségének számba vétele mellett – többnyire szintén erőszakos cselekedeteket (verekedésbe fajuló vita, szolga „megregulázása”, „családon belüli erőszak” stb.) sejthetünk.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)