Halálos koponyasérülés Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom lelőhelyről
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került.
A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. Ebben a központban állt a „Karoling Kelet” legnagyobb ismert zarándoktemploma, amelyet Hadrianus mártír tiszteletére emeltek.
Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom, 49/02. sír (2008.4.128. leltári jelzet); 35–40 éves férfi koponyája, rajta tompa erőbehatás (feltehetően fokosfej) okozta, gyógyulást nem mutató, halál környéki sérüléssel
A körülötte található sírkertben 9. és 10. századi, valamint kora Árpád-kori temetkezéseket is feltártak a régészek, de a halottak többsége még a 9. század második felében került sírba. Az antropológiai vizsgálatok során feltűnt, hogy a 9. századi sírokban nyugvó felnőttek között mintegy másfélszer annyi a férfi, mint a nő. Emellett a férfi csontvázakon gyakran találtunk gyógyult vagy halál környéki sérüléseket.
Ez arra utal, hogy az uradalmi centrumban jelentős létszámú katonáskodó réteg, talán az őrgróf „magánhadserege” tartózkodhatott, amelynek tagjai a végórájukat követően a központi temetőben kaphattak helyet. A képen látható agykoponya egy 35–40 évesnek becsült férfié volt.
A homlokcsont és a bal falcsont találkozásánál látható „lyuk” nyílt koponyatörés következtében keletkezett. A sérülést tompa eszközzel mért, nagy erejű ütés okozhatta, amely beszakította a koponyacsontot. A nyílás mérete (23 × 17 mm) és alakja alapján elképzelhető, hogy fokossal sújtottak le. Az ütés nyomán nem csupán beszakadt, de repedt is a csont. Érdemes megfigyelni a lyuk alsó peremét, ahol egy kisebb csontrész ugyan beroppant (a külső szegélye szép, íves vonalat rajzol), de végül nem tört le.
A sérülés körül érdemi gyógyulás nem látható, ami arra utal, hogy a – feltehetően katonáskodó – férfi a halálát nem sokkal megelőzősenszerezhette. Nem ez volt az első koponyasebe: bár a képen nem látható, de egy vágásból eredő, teljesen begyógyult trauma is volt a falcsontján. Azt még szerencsésen túlélte, ám ez az ütés már végzetesnek bizonyult.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)