Gyógyult koponyasérülés Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom lelőhelyről
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel.
Ebben a központban állt a „Karoling Kelet” legnagyobb ismert zarándoktemploma, amelyet Hadrianus mártír tiszteletére emeltek. A körülötte található sírkertben 9. és 10. századi, valamint kora Árpád-kori temetkezéseket is feltártak a régészek, de a halottak többsége még a 9. század második felében került sírba.
Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom, 6/2000. sír (2010.8.193. leltári jelzet); 30–40 éves férfi koponyája, rajta kettő darab (nyilak mutatják), teljes gyógyulást mutató töréssel
Az antropológiai vizsgálatok során feltűnt, hogy a 9. századi sírokban nyugvó felnőttek között mintegy másfélszer annyi a férfi, mint a nő. Emellett számos férfi csontvázon találtunk gyógyult vagy halál környéki sérüléseket. Ez arra utal, hogy az uradalmi centrumban jelentős létszámú katonáskodó réteg, talán az őrgróf „magánhadserege” tartózkodhatott, amelynek tagjai a végórájukat követően a központi temetőben kaphattak helyet.
A képen látható koponya egy 30–40 éves férfihoz tartozott. A bal falcsonton két sérülés is megfigyelhető. A nyakszirt irányában (az agykoponya hátsó része felé) kerekded besüppedés utal az egyik sérülésre, amelyet tompa erő (ütőfegyver) okozhatott. A másik egy hosszanti, a halántékcsont felé lefutó „vájat”. Ennek alakja és kiterjedése inkább vágásra utal, amely feltehetően repesztette is a csontot. Mindkét sérülés teljesen begyógyult, és csak a bemélyedések jelzik a helyüket.
A koponyasérüléseken kívül a férfi bal orsócsontján (ez a két alkarcsont egyike), valamint legalább két bordáján is volt egy-egy gyógyult törés. A bal lábát boka fölött amputálták. Ezt a beavatkozást is hosszan túlélte. A bal láb levágása valamilyen büntetésfajta lehetett a 9. századi Zalavár térségében, ám történeti források híján nem ismerjük, hogy milyen vétségekért szabott ki ilyen megtorlást a helyi adminisztráció.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)