Közönséges erdeimókus
Élő mókussal Budapesten könnyedén találkozhatunk közparkokban, erdőkben, temetőkertben, magánkertekben is. A parkok mókusai jobban hozzászoktak az emberekhez, gyerekekkel is viszonylag közelről megfigyelhetőek.
Élő mókussal Budapesten könnyedén találkozhatunk közparkokban, erdőkben, temetőkertben, magánkertekben is. A parkok mókusai jobban hozzászoktak az emberekhez, gyerekekkel is viszonylag közelről megfigyelhetőek.
A népszerű Természetbúvár-terem egyik látványossága egy szavannaelefánt-bika (Loxodonta africana) koponyája. Magát az elefántot Széchenyi Zsigmond gyűjtötte Kelet-Afrikában azon a vadászexpedíción, emelyet az 1956-os tűzvészben elégett híres Afrika-kiállítás anyagának pótlására szerveztek.
A Természetbúvár-terem egyik kevéssé szem előtt lévő zugában található egy nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) állkapocsdarabja. Mivel a csont az állkapocsnak csak az első negyede, nem látszanak az őrlőfogak sem, ezért kevesen találják ki, milyen állathoz tartozhat.
A szkunknak nem a „zöld szellentése” a borzalmasan büdös, hanem a végbélnyílása közelében található két mirigy olajszerű váladéka, amelyet „áldozatára” spriccel. Ezzel próbálja távozásra bírni vélt vagy valós támadóját. Célozni is tud, és vegyi fegyverének hatótávolsága a négy métert is elérheti.
A Természetbúvár-teremben a látogatók kézbe foghatnak és alaposan szemügyre vehetnek egy valódi tigriskoponyát (az állkapcsával együtt). Ez a felnőtt példány a Fővárosi Állat- és Növénykert lakója volt, és a múzeum Emlősgyűjteménye kölcsönzi e ritkaságot a látogatók legnagyobb örömére.
Az állandó kiállításunkban, a lila teremben és a Természetbúvár-teremben is találkozhatunk a nyest (Martes foina) egy-egy montírozott példányával. Tanulságos, néha mulatságos szembesülni a látogatók reakciójával, amikor észreveszik hazánk egyik legjellegzetesebb kisragadozóját: „Ő az? Az átkozott!”
A Természetbúvár-terem legnépszerűbb lakója Kázmér, a barnamedve. A terem bejárata mellett két lábon állva magasodik a látogatók fölé. A preparátor, Sipos György olyan testtartásban alkotta meg ezt a dermoplasztikai remekművet, hogy akár egy – nem túl magas – felnőtt látogató is beállhat a medve két mellső mancsa közé.