A Természetbúvár-teremben a látogatók kézbe foghatnak és alaposan szemügyre vehetnek egy valódi tigriskoponyát (az állkapcsával együtt). Ez a felnőtt példány a Fővárosi Állat- és Növénykert lakója volt, és a múzeum Emlősgyűjteménye kölcsönzi e ritkaságot a látogatók legnagyobb örömére.
Tigriskoponya oldalnézetben, a Természetbúvár-teremben (fotó: György Zoltán).
A felépítés és a működés egysége kevés múzeumi tárgyon mutatható be olyan hatásosan, mint ezen a koponyán. Foglalkozásokon a családok bátor önkéntesein demonstráljuk, hogy a tigris (Panthera tigris) mire használja a szemfogait, hol helyezkednek el, és mire valók a tépőfogak. Az érdeklődők azt is megtudják, hogy e nagymacskának, rokonaihoz hasonlóan a csontzúzó fogai is fejlettek, valamint, hogy a metszőfogak nyúzásra is alkalmasak. Jól szemléltethető, hogy a macskafélék – ellentétben velünk – nem képesek a fogazatukkal őrölni. Lehetőség van megmutatni, elmagyarázni, hogy a koponya tetején található nyíltaraj nagysága hogyan befolyásolja a harapás erejét.
Tigriskoponya szemből, a Természetbúvár-teremben (fotó: György Zoltán).
Egy kis élménypedagógia után az „önkéntes” igazán átérzi William Blake gyönyörű versének sorait (Szabó Lőrinc remek fordításában):
„Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?”
Közben azt is érezzük, hogy milyen sokat veszítenénk azzal, ha e fenséges ragadozó eltűnne Ázsia vadonjaiból!
szerző: Kispál István (Közművelődési Osztály)