Gesztenyék
Mi magyarok, a „gesztenye” névvel két, rokonságilag egymástól távol álló növényt illetünk.
A közönséges vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus hippocastanum) a zárvatermők törzsén belül a szappanfa-alakúak rendjébe (Sapindales) tartozik, s nincs rokonságban a valódi, azaz a szelídgesztenyével. Termése húsos, tüskés héjú tok, amelyben fényes magvai, a „gesztenyék” fejlődnek. Nálunk és Európa legnagyobb részén díszfaként ültetik, vadon csak a Balkán-félszigeten fordul elő. Így a „vad” jelölés végül is helytelen, hacsak arra nem vonatkoztatjuk, hogy gesztenyéje nem ehető.
A szelídgesztenye (Castanea sativa) a zárvatermők törzsén belül a kupacsostermésűek rendjébe (Fagales) tartozik. E fajnál a gesztenye maga a fényesbarna makktermés, amelyet a termés kocsányából alakult tüskés kupacs vesz körül, ami miatt látszólag hasonlít a vadgesztenyéhez. A szelídgesztenye biztosan csak Dél- és Kelet-Európában őshonos, de finom terméséért már régóta telepítik északabbi területekre is. Magyarországon valószínűleg őshonos, bár jelenlegi állományainak zöme minden bizonnyal ültetett.
Szerző: Somlyay Lajos (Növénytár: Herbarium Generale)