Repülő sárkány a Bakonyból - Bakonydraco galaczi
Ha tekintetünket a mennyezet felé emeljük, megpillanthatjuk a túránk következő látványosságát, a Bakonydraco repülő őshüllőt (pteroszauruszt). Az iharkúti lelőhelyről ugyanis nem csak dinoszauruszok maradványai, hanem a velük együtt élő rokonaik, a repülő őshüllők leletei is előkerültek. Méghozzá több tucatnyi! A többségük állkapocstöredék, mivel ezek a csontok vaskosabbak voltak, mint az üreges csontjok, amelyek könnyen megsemmisültek.
A Bakonydraco galaczi jelentése „Galácz bakonyi sárkánya” –Galácz András paleontológus professzor tiszteletére nevezték el. (Most már azt is tudjuk, hogy a Harry Potter könyvekben szereplő Draco Malfoynak mit jelent a keresztneve.) A Bakonydraco mintegy 3,5–4 méter szárnyfesztávolságú repülő őshüllő volt.
A pteroszauruszok között ő inkább a képzeletbeli tornasor végén repült, hiszen a legnagyobb egyedek szárnyfesztávolsága akár a 14 métert is elérte. Szájában nem voltak fogak.
Halakból, gyümölcsökből és dögökből álló táplálékát a madarakéhoz hasonló, erőteljes szarukávával borított csőrével fogta meg. Valószínűleg a mai vízimadarakhoz hasonlóan folyók és tavak vidékén fészkelt, akár nagy tömegekben is.
Kihalását nem a madarakkal folytatott verseny, hanem az a 10–15 kilométeres átmérőjűre becsült kisbolygó okozta, amelyik a mexikói Yucatán-félszigeten, a kréta időszak végén csapódott be, és olyan eseménysorozatot indított el, ami miatt az akkor élő állatok és növények 70 százaléka kihalt. Mindenesetre most már azt is tudjuk, hogy sárkányok igenis léteztek.
szerző: Turcsán Zsolt