Iharkutosuchus makadii rekonstrukciója
Miután elhagytuk a Komlosaurus carbonis bemutatóhelyét, kis tó partjára érünk. A tavon biztonságos fahíd vezet át, de olyan pici ez a tó, hogy akár meg is kerülhetjük. Képzeletbeli túránk következő állomása ennek az állóvíznek a lakója.
Az iharkúti lelőhelyről négy különböző krokodilfaj maradványai kerültek elő. Ezek többségében koponya- és állkapocselemek, valamint fogak. A fogak vizsgálata során kiderült, hogy két fajuk a szárazföldi ragadozó életmódra specializálódott. Mai szemmel ez furcsa lehet, hiszen napjainkban minden krokodil a vizek lakója, de a dinoszauruszok korában számos szárazföldi faj élt. Sőt valójában ez a krokodilok ősi, elsődleges életmódja. Ilyen krokodil volt a Doratodon carcharidens vagy a Theriosuchus nembe tartozó fajok.
A kis tó lakója az Iharkúton talált krokodilok legkülönösebb lelete. Nevét a lelőhelyről és a kutatócsoport egyik tagjáról, Makádi László biológusról kapta, így lett Iharkutosuchus makadii. E ponton a továbbtanulás előtt álló diákokhoz szólunk: az egyik előnye, ha a természettudományokat választjátok, hogy akár rólatok is elnevezhetnek új fajt!
Az Iharkutosuchus makadii maximum 1 méter hosszúra nőhetett meg. Rövid, tömpe orra volt. Ám nem ezért különleges, hanem a fogazata miatt. Elöl metszőfogszerű fogai voltak, hátrébb pedig egyre nagyobb, lapos, apró kúpokat viselőőrlőfogak. Ezek gyorsan koptak, így a többi hüllőhöz hasonlóan nála is állandó volt a fogváltás. A fogkopás vizsgálatából kiderült, hogy a legtöbb krokodillal ellentétben táplálékát alaposan megrágta, mielőtt lenyelte volna. Valószínűleg növényekkel táplálkozott. Bár most a tó partján látjuk napfürdőzni, ideje nagy részét a vízben töltötte.
Szerző: Turcsán Zsolt (Közművelődési Osztály)
Forrás: Dr. Ősi Attila, Makádi László, Botfalvai Gábor, Bodor Emese Réka: A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa, Magyar Dinoszaurusz Alapítvány, Budapest, 2015.