A pajzsos levéllábú rákok (Notostraca) közé tartozó tavaszi pajzsosrák időszakos kisvizekben, például keréknyomokban, szántóföldi tócsákban fordul elő. Márciusban és áprilisban találkozhatunk vele.
„Barázdák, útszéli árkok, utak gödrei, szántóföldeken, legelőkön, réteken, ugarokon és kertekben, hegyekben és síkságon levő pocsolyák, ha csak időlegesen van is bennük víz, egyaránt tenyészőhelyei lehetnek a kopoltyúlábú rákoknak, a Triopsnak és a Lepidurusnak is. Nem ritkán hirtelenül megjelennek olyan helyeken is, ahol még egyáltalában nem vagy csak nagyon régen voltak láthatók; azért nem is csoda, hogy a nép hite szerint ilyenkor az égből hullanak alá,” (Brehm: Az állatok világa)
Szerző: Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0
A tavaszi pajzsosrák mérete 2-7 cm, teste szelvényekből épül fel. A fejet és a test egy részét hátpajzs borítja, amely a fej utolsó szelvényéből ered, és nem csatlakozik a test többi szelvényéhez. A toron legalább 40 pár úszó levélláb található. Ezeknek a lábaknak nem csak az úszásban van szerepük, hanem a légzésben is. A farokvilla ágai között levélszerű függelék van, ami a nyári pajzsosráknál (Triops cancriformis) hiányzik, így elég könnyen meg lehet őket különböztetni egymástól.
Tavaszi pajzsosrákok a Kiskunságból (fotó: Kovács Katalin)
Közép-európai állományaiban a nőstények dominánsak, hímek ritkán fordulnak elő. A nőstények szűznemzéssel szaporodnak. Kemény héjú, tartós petéket raknak, amelyek akár több éven át is, víz nélkül is megőrzik életképességüket. Amint újra vízbe kerülnek, gyorsan kifejlődnek belőlük a rákok.
Mivel rövid az életciklusa, élőhelye viszonylag hamar eltűnik (kiszárad), ezért igyekszik minden táplálékforrást hasznosítani. Mindenevő, az iszapban található szerves törmelékkel, férgekkel, rovarlárvákkal táplálkozik.
Több európai országban védett, nálunk ritka.
Szerző: Kovács Katalin (Állattár, Rákok és egyéb vízi gerinctelenek gyűjteménye)