A legutolsó honfoglaló magyar aranyozott ezüstlemezes tarsolylelet Dabas közelében, Bugyi-Felsővány lelőhelyen került elő 2011-ben. Gazdája egy 30–35 éves kora táján elhunyt férfi volt, aki a 10. század középső harmadában élhetett.
A fiatal férfit a rangjához illően gazdag melléklettel helyezték nyugalomra: aranyozott lószerszámokat és csatokat, valamint feltehetően ruhadíszként szolgáló gránátberakásos aranylemezkéket is találtak a sírjában. A halott lába mellett egy ló koponyája is feküdt, amelyhez bronzcsengő és vaskolomp tartozott. Ezek nyelvét – ázsiai eredetű hun szokás szerint – a sírba helyezés előtt szándékosan eltávolították.
A pogány módra fegyvereivel, lóval és lószerszámokkal eltemetett rangos, idős férfi a 10. század első harmadában hunyhatott el. „Bene vitéz” a legelső, hiteles honfoglaló magyar (csont)lelet.
