A hazai szenderek többsége imágóként is táplálkozik. Egy helyben lebegnek a virág előtt, amelyről hosszú pödörnyelvükkel szívják fel a nektárt. A nyárfaszender és néhány rokona azonban csak hernyó alakban táplálkozik, a lepkék a korábban elraktározott tápanyagból élnek.
A nyárfaszender szürkésbarna szárnyait elmosódott sávok keresztezik, külső szegélyük csipkés. Pihenőhelyzetben hátulsó szárnyukat annyira előretolják, hogy nagy része kilátszik az elülső szárny alól. Így a lepke körvonala szokatlan, sokkal jobban emlékeztet tépett, száraz levélre, mint ehető rovarra. Ha ennek ellenére felfedezik, újabb védelmi vonal „mögé bújik”: kivillantja hátulsó szárnyának élénk rókavörös foltját, hogy zavarba hozza a támadóját.
Szerző: Karl Csaba, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0
A nyárfaszender nem ritka lepke, nagyobb nyárasokban országszerte előfordul, Budapest több pontján is él. Ennek ellenére ritkán lehet vele találkozni. Noha nappal is megtalálható egy-egy alvó egyede a fák törzsén, leginkább késő éjjel láthatjuk, ilyenkor repül a fényre. Sokáig fenn kell hát maradnunk, hogy társaságát élvezhessük. Első nemzedéke április-május folyamán, a második generáció a nyár második felében repül.
Hernyója csupasz, élénkzöld színű, testszelvényeinek oldalán egy-egy vékony, ferde csík húzódik. Potrohvégén a szenderekre jellemző felálló tüskét visel. Nyárfák levelét rágcsálja.
Szerző: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0
Európában és Ázsia nyugati felén általánosan elterjedt faj.
Szöveg: Tóth Balázs