Az elmúlt meleg napok hatására megjelentek a négylevelű farkasszőlő feltűnést kerülő, ám egyszerűségükben is különlegesen szép virágai.
A farkasszőlők nemzetsége elsősorban Ázsiában elterjedt, Európában csak a nálunk is megtalálható négylevelű farkasszőlő él. Magyarországon láperdőkben, ligeterdőkben és üde gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben találkozhatunk vele.
fotó: Szurdoki Erzsébet
Évelő növény, gyöktörzse a föld alatt vízszintesen fut, szára felálló, négy (ritkán 8) levele egyetlen körben, ún. örvben áll, ami vegetatív állapotban is látványos megjelenést ad e növénynek. Levelei hálózatosan erezettek, nem párhuzamosak, ahogy az egyszikűeknél gyakori. A levélörvből egyszerű kocsányon kiemelkedő, négytagú virága, szintén különböznek az egyszikűekre általában jellemző hármas virágszerkezettől. Négy-négy lándzsás külső és szálas belső leple gallérszerűen fogja körbe a nyolc porzót és a barnás-lilás bibét. Látványos porzói sárgás színűek, a beporzást elsősorban a szél végzi. Fekete termése bogyószerű tok, magjai vörösek.
Régebben a népi gyógyászatban fertőző betegségek ellen használták, sőt egyes helyeken a pestis ellen is hatásosnak tartották. A teljes növény mérgező, különösen a termése. Fogyasztása nem javasolt, hasi görcsöket vagy akár légzésleállást is okozhat.
fotó: Szurdoki Erzsébet
Magyar elnevezésében a farkas- előtag mérgező tulajdonságára utal. A nemzetség latin nevének eredetéről két elképzelést ismerünk. Az egyik szerint a név Parisz trójai királyfira utal, a növény négy levele őt és a három vetélkedő istennőt, a termés pedig az aranyalmát szimbolizálja. A másik magyarázat szerint a latin „par, paris” szóra utal a nemzetségnév, amelynek jelentése egyforma, vagyis a levelek egyformák, és a „quadrifolia” jelenti a négylevelűt. Az bizonyos, hogy amikor Linné 1753-ban leírta a Paris nemzetséget, akkor még csak ezt az egy négylevelű fajt ismerte.
Parisz ítélete – lehet, hogy mitológiai ihletésű a Paris nemzetség neve?
Szöveg: Szurdoki Erzsébet