frissítve: 2021.03.04.
Tevékenységünk dióhéjban
A Növénytárban 10 muzeológus folytat kutatásokat a saját szakterületén és gondozza a rábízott gyűjtemény. Virágosnövény-, haraszt-, moha, zuzmó-, alga- és gombagyűjtemények mellet a Növénytárban található az ősnövénytani gyűjtemény is. Rendszertani, florisztikai, természetvédelmi és ősnövénytani kutatásaink elsődleges célterülete Magyarország és a Kárpát-medence. E területen kívül gyűjteményeink a múzeum évszázados hagyományainak köszönhetően különösen gazdagok a Balkán-félsziget növényvilágára nézve is.. Nemzetközi kapcsolataink a világ számos országára kiterjednek, több kutatásunk kétoldalú együttműködésekkel vagy nemzetközi projektek keretében valósul meg. Tudományos munkáink mellett nagy hangsúlyt kap a gyűjtemények gyarapítása, a gyűjtött anyag preparálása, leltárba vétele és feldolgozása. A gyűjtéssel, a régi anyagok feldolgozásával valamint ajándékozás és csere révén és évente többezer példánnyal gazdagodik a Növénytár gyűjteménye.
Recens növények kutatása
A ma élő (recens) növények kutatása kiterjed a virágos- és virágtalan növényekre egyaránt, sőt hagyományosan gombakutatás és gombagyűjtemény is van a Növénytárban. Mivel minden nagyobb rendszertani egységnek van gyűjteménye, a kutatás is lefedi a növénytan, sőt a mikológia jelentős spektrumát.
Algológiai kutatások közül „Szilícium-dioxid vázas algákon alapuló környezeti rekonstrukció hegyi és sík vidéki tavakban” c. kutatás keretében az elmúlt 15000 évben lezajlott hidrológiai és klimatikus változások nyomon követését végezzük kovavázas algák (kovaalgák és chrysophyta ciszták) vizsgálatával a Kárpáti régióban.
Kiemelkedő a makrogombagénbank létrehozása és fejlesztése, amely nemcsak ritka, védett gombafajokat tartalmaz, hanem gazdasági jelentőségűeket is. Hazánkban ez az egyetlen, folyékony nitrogénben tárolt, a magyarországi nagygombafajok izolátumait tartalmazó gyűjtemény, amely egyben mezőgazdasági és természetvédelmi genetikai erőforrás.
A magyarországi nagygombafajok elterjedésének vizsgálatában különös hangsúlyt kap a ritka gombafajok felkutatására.
Preparátum a gombagyűjteményből
Zuzmóflorisztikában a taxonómiai kutatások mellett florisztikai kutatások folynak, amelyek elsősorban a természetvédelem számára fontosak. Részt veszünk nemzeti parkjaink és más védett területek zuzmó-biodiverzitásának feltárásában is, és javaslatot tettünk zuzmó fajok védetté nyílvánítására.
Mohakutatásaink jelentős eredményeket hoztak a mohavédelem területén. Az új Európai Moha Vörös Lista létrehozásához a magyarországi és délkelet-európai adatok szolgáltatásával járulunk hozzá. Mohaflorisztikai kutatásokat végzünk Szerbiában, Montenegróban, Bulgáriában, Görögországban, Törökországban, illetve néhány éve Albániávaban, Macedóniában és Horvátországban is. Mohamonitorozást végzünk a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, amelynek során nyomon követjük az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelv listáján szereplő fajok populációméreteinek változásait, és új populációkat kutatunk fel Magyarországon. Emellett mohaközösségek változásait vizsgáljuk sziklagyepek, szikesek, vizes élőhelyek és erdőrezervátumok kiválasztott mintahelyein.
A Cotoneaster és Sorbus nemzetségek taxonómiai kutatásai az Atlas Florae Europaeae nemzetközi projekt keretében zajlanak, hozzájárulva a hazai adatokkal az európai flóra feltárásához.
A virágos növényekre és harasztokra irányuló flóra- vegetációkutatásaink kiemelt célterületei a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget, de alkalmanként Európa más területein is dolgozunk.
Ökológiai kutatásokkal más intézményekkel, nemzeti parkokkal, egyetemekkel közös projektek keretében foglalkozunk.
Ősnövények kutatása
Az ősnövény kutatás egy jelentős része hazai lelőhelyek feldolgozásához kötődik, de a fosszilis növények rendszertani vizsgálata szükségessé teszi, hogy kitekintsünk a világanyagra, és külföldi gyűjtemények anyagait is megvizsgáljuk. Az ősnövénytani adatokból nemcsak egy-egy kor, egy-egy terület flóráját ismerhetjük meg, hanem az egykori klímáról és őskörnyezetről is fontos információkhoz juthatunk.
A gyűjtemény egyik jelentős részét képezik azok a növény fosszíliák, amelyek a Mecsekből, a jura időszakból származnak. A flóra feldolgozását olyan modern módszerek segítik, mint a levélmaradványok mikroszkópos kutikula vizsgálata vagy fosszilis magok mikro-CT elemzése. A „Pannon-medence paleogén flórájának kutatása” a hazai eocén és oligocén flórák átfogó növénytani, klimatológiai és környezeti kutatását tűzte ki célul. Egyes kutatásaink fontos növénycsoportokat céloznak meg és követnek nyomon a földtörténet több szakaszában, akár külföldi lelőhelyek anyagát is bevonva. Ilyen kutatás a cikászok és pálmák fosszíliáinak rendszertani vizsgálata, evolúciójuk megismerése.
Herbarium Generale
A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának virágosnövény-gyűjteményeinek példányszáma meghaladja a másfélmillió példányt, ezért immár egy évszázada, praktikusan két részre van osztva. A Kárpát-medence őshonos virágos növényei a Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményben, a világ más részein gyűjtött növénypéldányok a Herbarium Generale gyűjteményben találhatók. Az utóbbi gyűjtemény Földünk őshonos virágos növényeinek több mint 700 ezer herbáriumi lapját tartalmazza.
A mai Magyar Természettudományi Múzeum botanikai szakanyagának magvát – történeti értelemben – Kitaibel Pál felbecsülhetetlen értékű herbáriuma alkotja. A herbárium tényleges létrehozása, illetve anyagának nagymértékű bővítése Sadler József és különösen Haynald Lajos nevéhez fűződik. A mintegy 32 ezer lapot tartalmazó Sadler-gyűjteményt a múzeum 1839-ben vásárolta meg. Haynald Lajos kalocsai érsek a magyar flórakutatás legnagyobb mecénása volt, aki – szerteágazó cserekapcsolatai és jelentős magángyűjtemények megvásárlásával – Európa egyik legnagyobb magánherbáriumával rendelkezett. 1892-ben egész botanikai hagyatéka végrendeletileg a múzeumra szállt. Ennek köszönhetően a 19. század végére Növénytár a legrangosabb európai gyűjtemények sorába emelkedett. Haynald Lajos százezer példányt meghaladó herbáriumával kerültek hozzánk a bánsági Johann Heuffel, az osztrák Theodor Kotschy és Heinrich Wilhelm Schott, az olasz Luis Sodiro és számos tizenkilencedik századi kortárs herbarista anyagaival gazdagodott gyűjteményünk.
A Herbarium Generale 20. században is gazdagodó szakanyagában kiemelést érdemelnek Biró Lajos új-guineai, Csiki Ernő orosz és ázsiai, Hollós László kaukázusi, továbbá ide kerültek Emanuel Weiss kelet-ázsiai gyűjtései. A gyűjteményben különösen sok balkáni anyag található, főleg Frivaldszky Imre, Frivaldszky János, Janka Viktor, Andrasovszky József, Degen Árpád, Jávorka Sándor, Kümmerle Jenő Béla, Pénzes Antal és Ujhelyi József gyűjtéséből. Andreánszky Gábor expedíciói révén Dél-Európából és Észak-Afrikából is jelentős mennyiségű lapunk van. Agyűjteményben kutathatók Pócs Tamás vietnámi és afrikai, Borhidi Attila kubai, Jankó Béla mongóliai expedícióinak bizonyítópéldányai is.
A Herbarium Generale részét képezi a mintegy 23 ezer lapot tartalmazó nyitvatermők gyűjteménye a Herbarium Generale részeként önálló csoportot formál.
A Herbarium Generale gyűjtemény kis része a Növénytár Könyves Kálmán körúti épületében található, szakanyagának túlnyomó része azonban a múzeum Ludovika téri épületének mélyraktárában található, kompakt tárolópolcos rendszerben elhelyezve.
A Herbarium Generale szakanyagáról számítógépes adatbázis nem áll rendelkezésre. Az anyagot személyesen a helyszínen, a Növénytár muzeológusai segítségével lehet tanulmányozni.
A nyitvatermő-gyűjtemény – Herbarium Gymnospermarum – a világgyűjtemény (Herbarium Generale) része. Gyors növekedése Debreczy Zsolt, a Herbarium Generale korábbi gyűjteményvezetője és munkatársai által végrehajtott “dendrológiai dokumentációs projekt” révén indult meg. Célként jelölték meg, hogy a mérsékelt övi dendroflóra minél teljesebb gyűjteménye jöhessen létre a múzeumban. Ennek érdekében indult meg az eredeti termőhelyi és művelésben lévő fák és cserjék rendszeres dokumentálása – herbáriumi minták gyűjtése, rajzi és fotóillusztrációk készítése – előbb Magyarországon és Közép-Európában, majd távoli vidékeken is. Debreczy Zsolt Csapody Verával az 1970-es években kezdte a Dendrológiai Atlasz rajzainak készítését, ami már jelentős dendrológiai gyűjteménygyarapodást indított. A 70-es évek második felétől a fenyőfélék és termőhelyük átfogó dokumentálása lett a fő téma, de ezzel párhuzamosan a zárvatermő fák és cserjék általános gyűjtése, rögzítése is folyt és folyik jelenleg is.
A nyitvatermők korai gyűjteménye számos értékes eredeti mintát tartalmaz Haynald Lajos bíboros (1816–1891) vásárlásai, majd más, szintén történeti értékű anyagok révén (C. G. Pringle, J. F. Rock, E. H. Wilson). Utóbbiak gyűjtéseiből Kína, Közép- és Kelet-Ázsia, Japán, Dél- és Észak-Amerika területén élő fajok lapjai kerülhettek a herbáriumba. Jeles magyar gyűjtőktől származó minták is gazdagították a gyűjteményt (említendő például Simonkai Lajos, Jávorka Sándor, Csapody Vera, Papp József, Pénzes Antal), valamint Borhidi Attila, Debreczy Zsolt, Jankó Béla, Pócs Tamás, és mások expedíciós munkáját jelzik a Kuba, Észak-Amerika, Afrika, Belső-Ázsia területéről származó nyitvatermőminták.
1975-ben indult a fenyőfélék dokumentációjának új hulláma, ebben a fajok változékonyságának teljes körű rögzítése. Ez kezdetben mennyiségi, később, az eredeti termőhelyi expedíciók révén egyre inkább minőségi gyarapodást hozott a gyűjteményrészben. Fontos cél, hogy a fajok variabilitása a termőhelyi és művelésben lévő példányok megfigyelése révén is világosan kirajzolódjon, és olyan háttéranyag legyen jelen, ami nemcsak a jelen, de a jövőbeni kutatáshoz is biztos alapot nyújt.
A Dendrológiai Atlasz munkacsoportjának 1983-as amerikai gyűjtőútja döntő volt a további támogatások biztosítása szempontjából. Az Arnold Arborétumban végzett munka tette lehetővé a csoport meghívását a Harvard Egyetemre, mely négyéves expedíciós időszakot ölelt fel. Erre az időre esik a Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézettel (I.D.R.I. Inc.) és az Earthwatch szervezettel való kapcsolat felvétele, és egy intenzív expedíciós korszak indulása. Az 1990 és 1998 közötti expedíciók során több ezer, részben típuslelőhelyi nyitvatermőmintát gyűjthettünk Mexikóban, Guatemalában, Kínában, Chilében, Tajvanon, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában. Ezt követően újabb kutatóutakra kerülhetett sor a himalájai régióban: India (benne Himácsal Prades és Sikkim) és Nepál területén, Indokínában, Észak-Afrikában, a Bahamákon és más régiókban.
A dendrológiai munkacsoport mexikói expedícióinak egyik eredménye 10 új fenyőtaxon felfedezése volt (leírásuk éve 1995), melyek típusmintái – 50 típuslap részeként – itt, a Növénytárban találhatók. A hivatalosan típusnak nem minősülő, de igen értékes “topotípus” jellegű gyűjteményi darabok száma is több száz. A 23 ezernyi nyitvatermőlap egyik szegmense a 3000-et kitevő fenyőfajta (cultivar) gyűjtemény.
