Általános bemutatás

A középső és késői őskőkorból származó leletek gyűjteménye [Subalyuki leletegyüttes]

Középső őskőkor (középső paleolitikum)

Az ember rendszeres megtelepedése a Kárpát-medence területén a középső őskőkor (középső paleolitikum) idejére tehető. A neandervölgyi emberek, latin nevükön a Homo sapiens neanderthalensis magyarországi képviselői 50 000 – 35 000 évvel ezelőtt, a Würm glaciális időszakban kis létszámú csoportokba verődve többnyire barlangokban és sziklaereszek védelme alatt éltek, de a melegebb hónapok idején a szabadban is tanyát ütöttek. Bonyolult eszközöket készítettek, amelyekkel állatokra vadásztak. A korábbi korszakoktól eltérően tudatosan eltemették halottaikat, esetenként még a sírba helyezett élelemmel is ellátták őket. Közép-Európában csak kis számban fordulnak elő az elmúlt 60 ezer évből származó leletek. Különösen kicsi az a népesség, amelyet a neandervölgyiek néven ismer a világ. Közülük az egyik legfontosabb leletegyüttes Magyarországról származik.

Az észak-magyarországi Cserépfalu nevű község közelében található Subalyuk barlangban az emberi maradványok a környéken élt állatok csontjaival és tűzhelymaradványokkal együtt őrződtek meg.

Az ásatások 1932. hideg februárjában kezdődtek, keserves körülmények, között nagyon körültekintő módon. Ebből az időből nagyon ritka az olyan részletes leírás, ahonnan még a leletek, a csontok előkerülésének helyét pontosan, in situjelölő helyszínrajz is rendelkezésünkre áll. Mivel a feltárók nagyon óvatosak voltak, és precíz munkát végeztek, ebből a térképből, és a részletes ásatási jelentésből megtudhatjuk, hogy semmilyen temetkezés nyomára nem bukkantak. Ez azért is furcsa, mert a neandervölgyi emberek idejéből ismerünk európai és közel-keleti lelőhelelyeket, ahol a népesség már eltemette a halottait, úgyis mondhatnánk, hogy a szomszédait.

A Subalyuk barlangból két egyén, egy 25–35 éves nő és egy 3–4 éves gyermek csontmaradványai kerültek elő. A két csontváz darabjai egymástól 2–3 m-re, szétszórtan feküdtek, de nem keveredtek egymással. A női csontvázból előkerült az állkapocs fogakkal, a szegycsont, néhány csigolya, a keresztcsont, az egyik térdkalács és néhány láb- és kézcsont. A gyermek csontvázából megtalálták az agykoponyát, a felső állcsont töredékét a fogakkal, néhány csigolyát és bordát, a hosszúcsontokat és néhány kéz- és lábcsontot. Egészében véve kitűnő és európai viszonylatban is gazdag embertani leleteket találtak. A subalyuki csontvázmaradványokat a múzeum Embertani Tára őrzi.

Subalyuk, állkapocs (mandibula)	Subalyuk, koponya

A neandervölgyi népesség bizonyos morfológiai jegyeit tekintve nagyon specifikus volt, és sok mindenben különbözött az Európában őket követő népességtől Különböztek külső megjelenésükben, különösen a fej formájában, nagyon robusztus arcuk volt. Ennek a speciális arcnak a fejlődését vizsgálva látható, hogy bizonyos jellegek már nagyon hamar megjelennek a gyermekek növekedése folyamán, míg mások csak később jelennek meg. De a speciálisan a neandervölgyiekre jellemző jellegek, például a szemüreg felett látható, torus supraorbitálisnak nevezett erőteljes kiemelkedés akkor jelenik meg a növekedés során, amikor a maradó fogazat, az első maradó zápfogak, az első maradó metszőfogak kezdenek megjelenni a gyermekeknél, azaz úgy a 6-8 éves kor körül. Ez az az időszak a fejlődésben, amikor először megjelennek az kisgyermek arcán a felnőttek férfiakra és nőkre annyira jellemző jellegzetes neandervölgyi vonások.

Késői őskőkor (késői paleolitikum)

A Tár őrzi a késői őskőkor időszakából származó, Istállóskőn feltárt 7–9 éves gyermek fogmaradványait, a Pálffy-barlangi, a pilisszántói leleteket és a Berva-völgyi két felnőtt csonttöredékeit is. Az új tudományos eredményeknek köszönhetően a Balla-barlangból származó maradványok keltezését a késői paleolitikumból az újkőkorba tettük át.

A gyűjtemény nagysága
7 egyén csontmaradványai.

Leltározási rend
Egyedi leltározás.

Keresési lehetőség
Leltárkönyv és táblázatkezelő segítségével a helyszínen kereshető.

Hozzáférés
A gyűjteményt a tárvezetővel való előzetes egyeztetés után a múzeum szabályzatának megfelelő módon lehet kutatási célokra felhasználni.

Munkatársak
Gyűjteményvezető: Bernert Zsolt

Irodalom