Horváth Géza (1847–1937): orvos, entomológus. A szipókás rovarok kutatásának nemzetközileg is elismert, kiemelkedő személyisége. A „magyar szőlőkultúra atyja, (Pater viticulturae novae Hungariae)” a filoxéra (szőlőgyökértetű) elleni védekezés kidolgozója. Hosszú munkássága során mintegy másfélezer szipókásfajt, több száz alfajt és változatot írt le; az általa kijelölt típuspéldányokat napjainkban is folyamatosan tanulmányozzák. A Kárpát-medence (pontosabban a történelmi Magyarország területe) szipókásfaunájának 80–90 százalékát mutatta ki és helyezte el a gyűjteményben.
Horváth 1895 és 1923 között a gyűjtemény kurátora, majd az Állattár igazgatója volt. Gyűjtőnaplóját – melyet 1867-től 1936-ig vezetett – és egyéb jegyzeteit ma kincsként őrzi a múzeum. Ezekben részletes adatokat rögzített a szipókás rovarokkal kapcsolatos megfigyeléseiről. Kezdeményezte a Fauna Regni Hungariae (A Magyar Birodalom állatvilága) c. sorozat elindítását, melynek szerzője és szerkesztője is volt. Elindítója és főszerkesztője volt a General Catalogue of the Hemiptera világkatalógus-sorozatnak. Nevéhez fűződik a Rovartani lapok című folyóirat alapítása. Megalapította a Természetrajzi füzetek című folyóirat utódát, a Magyar Természettudományi Múzeum évkönyvét (Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici). Tárigazgatóként korának minden jelentős szípókáskutatójával munkakapcsolatban állt, folyamatos gyűjtések és cserék révén, valamint a feldolgozásért kapott példányokkal az egész világot jól reprezentáló gyűjteményt hozott létre a XX. század első harmadára.
Tóth László: Horváth Géza halálát követően (1937-től 1945-ig) a gyűjtemény kurátora. Elsősorban a levéltetvek (Aphidina) élettanával foglalkozott.
Csernyánszkyné Halászfy Éva (1923– ): 1950–1962 között dolgozott a gyűjteményben. Munkásságának egyik fontos eredménye a Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) sorozat Poloskák II. című füzete (1959).
Soós Árpád (1912–1991): zoológus. Nagy tudású, széles látókörű kutató, több állatcsoporttal nemzetközileg is elismert szinten foglalkozott. 1950 és1976 között a Szipókásgyűjtemény vezetője volt. Az 1956-os tűzvész okozta károk felmérése és helyreállítása után újból felállította a gyűjteményt, ezen belül rendezte a palearktikus kabócagyűjteményt és revideálta a sarkantyúskabóca-félék (Delphacidae) családját.
A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) sorozatban a Poloskák VIII. című fejezet írója és a sorozat szerkesztője volt. Részt vett a Móczár László által szerkesztett Állathatározó (1950) és az Állatok gyűjtése (1962) könyvek szipókásfejezeteinek megírásában. Nyugdíjasként aktívan dolgozott a legyek világkatalógusának (Catalogue of Palaearctic Diptera) szerkesztésén.
Orosz András (1936– ): elektromérnök, entomológus. A Szipókásgyűjteménybe 1963-tól jár be, Soós Árpád felügyelete alatt kezdte a kabócákkal kapcsolatos tanulmányait. 1992-től preparátori, majd muzeológusasszisztensi státuszban volt. Nyugdíjba vonulása után önkéntesként is folytatja taxonómiai, faunisztikai munkáit. Preparátorként is dolgozik. Szakterülete elsődlegesen a mezeikabóca-félék (Cicadellidae család) és a ordásfejűkabóca-alkatúak (Fulgoromorpha alrend).
Vásárhelyi Tamás (1949– ): biológus, entomológus. Soós Árpád mellett kezdte gyűjteményi munkáit, később átvette tőle a gyűjtemény vezetését (1973–1991). Később a múzeum főigazgató-helyettese volt. 2013 óta önkéntesként segíti a gyűjteményi munkát. Szakterülete elsődlegesen a kéregpoloska-félék (Aradidae család) és a vízipoloska-alkatúak (Nepomorpha alrend).
Rédei Dávid (1979– ): biológia-kémia szakos tanár, entomológus, 2006-től a gyűjtemény vezetője, főmuzeológus, jelenleg ösztöndíjasként Kínában (Institute of Entomology, Nankai University, Tianjin) tartózkodik. Kutatási területe: a poloskák (Heteroptera), főleg a rablópoloska-félék (Reduviidae), a pajzsospoloska-félék (Scutelleridae) és a fenyérpoloska-alkatúak (Dipsocoromorpha).
Kóbor Péter:
Somogyi Anna Ágnes: (2021-):