A Bogárgyűjtemény első nyomait egy 1821-ben kelt katalógus őrzi, melyben 158 példányról tesznek említést, ezek közül azonban mára egy sem maradt fenn. A legidősebb bogárpéldányok az 1824-ben megvásárolt, akkor mintegy 6000 példányt számláló Dahl-gyűjtemény megmaradt darabjai, részben pedig Frivaldszky Imrének a gyűjtéséből származnak. A Múzeum első hivatásos entomológusa Frivaldszky Imre volt, aki 1822-ben került a múzeumhoz. Orvosi diplomával rendelkezett. Az egyetemen alapos természettudományos képzettséget szerzett, ezen felül gyerekkorától fogva gyűjtötte a bogarakat, így nem csoda, hogy később kiváló entomológus vált belőle. Gyűjtési tevékenységét a Kárpát-medencén kívül a Balkán-félszigetre, Kis-Ázsiára és Krétára is kiterjesztette, ahová expedíciókat küldött. Ő maga azonban magángyűjteményt is fenntartott, amely háromszor akkora volt, mint a múzeumé. Hasonló tevékenységre ma nincs mód, mert a múzeumi törvény szerint múzeumi dolgozó nem tarthat fenn magángyűjteményt múzeuma gyűjtőköréből.
Frivaldszky Imre
Frivaldszky Imrét, aki 1851-ben nyugalomba vonult, Frivaldszky János követte. Frivaldszky Jánosnak nem volt egyetemi természettudományos képzettsége, a szükséges ismereteket Frivaldszky Imre könyvtárában sajátította el. Hivatalba lépésekor 3500 fajból és mintegy 10.000 példányból álló bogárgyűjteményt vett át elődjétől. E bogárpéldányok zöme a Kárpát-medencéből, illetve a Balkán-félszigetről származott. Frivaldszky János 44 éves múzeumi szolgálata alatt a bogárgyűjtemény példányszáma 120 ezerre, fajszáma pedig 18 ezerre növekedett. Az első egzotikus anyagok az 1850-es években kerültek a gyűjteménybe. Ezek közül a legfontosabbnak Xantus János gyűjteménye tekinthető, aki 1862-ben Észak- és Dél-Amerikából, majd később, 1870-ig Kelet-Ázsiából küldött haza értékes anyagot. Hasonlóan jelentős teljesítménynek számított Frivaldszky Imre magángyűjteményének megvásárlása, amely a saját típusain kívül más európai szakemberek típusait is nagy számban tartalmazta. Frivaldszky János és munkatársai bejárták a Kárpát-medence hegyvidékeit, a horvát tengerpartot és a Velebitet; e helyekről minden alkalommal értékes anyagokkal tértek haza. A gyűjtemény adományok, cserék, illetve magángyűjtők anyagainak megvásárlása révén is gyarapodott.
Frivaldszky János
1895-ben meghalt Frivaldszky János, és a bogárgyűjtemény gondozását két évig Kuthy Dezső látta el. Kuthy nem volt kifejezetten bogarász, mindamellett tevékenysége alatt számtalan ritkaságot és érdekességet gyűjtött főként Budapesten és környékén, az Alföldön, az Arad megyei hegyvidéken és a Szerémségben. Ő volt a szerzője a Fauna Regni Hungariae sorozat bogarászati kötetének, amely a Kárpát-medence bogárfajainak első összefoglalása. Az 1897-től 1932-ig terjedő időszakban a Bogárgyűjtemény "őrének" posztját Csiki Ernő látta el. Személyében vérbeli koleopterológus került a gyűjtemény élére, akinek – nagynevű elődeitől, a két Frivaldszkytól eltérően – már nem kellett más gyűjteményt kezelnie, így idejét szinte kizárólagosan a bogarak kutatásának szentelhette. A segédőrből idővel állattári igazgatóőr, 1924-ben pedig nemzeti múzeumi igazgató vált. Csiki Ernő tevékenysége nyomán a gyűjtemény példányszáma megtízszereződött. A jelentős extenzív fejlesztésen túlmenően elkezdte a gyűjtemény bogárcsaládonkénti rendezését és felállítását. Az Állattár akkoriban bőkezűbb támogatása lehetővé tette, hogy kiterjedt gyűjtésekre és vásárlásokra kerüljön sor. Gyűjtések történtek a Kárpát-medence szinte valamennyi szegletében, valamint olyan egzotikus vidékeken, mint Dél-Oroszország, Szibéria, Mongólia, Kína, de mindenek előtt Új-Guinea, ahol Bíró Lajos hat évet (1896–1902) töltött. Bíró Lajos néprajzi és rovartani anyagot gyűjtött, az utóbbi tekintetében főleg a “microcoleopterákra” helyezte a hangsúlyt. Jelentős bogáranyagot gyűjtött Kittenberger Kálmán Kelet-Afrikában, Kovács Ödön Abesszíniában, Almásy György Turkesztánban, hogy csak néhányat említsünk a kor utazói közül. A Csiki Ernő által megvásárolt gyűjtemények sorából kiemelkedik Edmund Reitter palearktikus bogarakból álló hatalmas gyűjteménye. Amikor Csiki Ernő 1932-ban nyugdíjba ment, a gyűjtemény példányszáma meghaladta az egymilliót.
Csiki Ernő
1933-ban Csiki Ernő utódaként Székessy Vilmos került a Nemzeti Múzeum bogárgyűjteményének élére. Székessy a bécsi egyetemen szerzett diplomát, míg entomológiai-muzeológiai ismereteit a bécsi múzeumban, Karl Holdhaus mellett sajátította el. 1945-től az Állattár vezetője, 1960-tól pedig a Természettudományi Múzeum főigazgatója. A Múzeumban kezdetben bogárrendszertannal és állatföldrajzi kutatásokkal foglalkozott, fő kutatási területét a dögbogárfélék (Silphidae) és a holyvafélék (Staphylinidae) képezték, a 40-es évektől azonban érdeklődése a legyezőszárnyúak (Strepsiptera) felé fordult. Kaszab Zoltánnal együtt megkezdték a Bogárgyűjtemény módszeres átrendezését, hiszen akkoriban a megvásárolt vagy más módon megszerzett magángyűjtemények önálló egységként – korábbi tulajdonosaik neve szerint – egymás mellett léteztek, ráadásul a példányokat még az eredeti, gyenge minőségű dobozok őrizték. A két kutató szétbontotta az önálló gyűjteményeket, a példányokat biztonságosan záródó fiókokba helyezték át, és az egész anyagot rendszertani sorrendben egyesítették. A tíz éves munka eredményeként ma már minden család fajai ugyanazon a helyen találhatók.
Székessy Vilmos
1937-ben került a múzeumba Kaszab Zoltán, aki a Bogárgyűjtemény mai arculatát leginkább meghatározta, és talán a legtöbbet tette a gyűjteményért. Szolgálati ideje alatt (1937-től 1985-ig) a gyűjtemény példányszáma 1,2 millióról 3 millióra növekedett. Kaszab Zoltán az extenzív fejlesztésen túlmenően óriási mennyiségű bogárpéldányt határozott és határoztatott meg hazai és külföldi szakemberekkel. Tevékenységének köszönhető, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteménye ma a legnagyobb európai gyűjtemények közé számít. Ezt kiterjedt magyarországi és külföldi gyűjtések tették lehetővé. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni, hogy jelentős anyagokat hozott vagy küldött haza Balogh János Új-Guineából, Hangay György Ausztráliából, egy talajzoológiai expedíció Dél-Amerika több országából, Endrődy-Younga Sebestyén Ghánából és Kongóból, Topál György Argentínából, Indiából és Vietnamból, illetve egy zoológiai expedíciósorozat Észak-Koreából. A legkiemelkedőbb anyag azonban Mongóliából származik.
Kaszab Zoltán
Kaszab Zoltán tevékenységének kétségtelenül a legnagyobb elismerést kivívó részét mongóliai expedíciói, illetve az ott gyűjtött anyag feldolgozása-feldolgoztatása képezték. Az állattanilag jórészt feltáratlan Mongóliában 1963 és 1968 között összesen hat alkalommal járt, és expedícióinak során mintegy félmilliónyi állatpéldányt gyűjtött, amelyből közel 200 000 bogár. Az eredmények tudományos folyóiratokban, több mint 500 cikk formájában láttak napvilágot, amelyek egy sorozatba ("Ergebnisse der zoologischen Forschungen von Dr. Z. Kaszab in der Mongolei") rendeződnek; teljes oldalszámuk meghaladja a 8000 oldalt. A szerzők között 20 ország mintegy 200 kutatója szerepel. Kaszab Zoltán szerteágazó kutatásainak középpontjában két bogárcsalád, a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) és a hólyaghúzófélék (Meloidae) álltak, amelyeknek első számú világspecialistája volt. Ennek köszönhetően a MTM gyászbogárgyűjteménye a maga nemében ma is a legteljesebb a világon.
Kaszab Zoltán
Kaszab Zoltán nyugdíjba vonulásakor (1985-ben) a gyűjtemény vezetését Merkl Ottó vette át. Merkl Ottó az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, biológus szakon végzett 1981-ben. Fő kutatási területét a gyászbogárfélék (Tenebrionidae), ezen belül főleg a gyapjasbogarak (Lagriini), illetve a katicabogárfélék (Coccinellidae) képezik, de a hazai bogárfaunát illetően számos más bogárcsoport foglalkozik. Múzeumi tevékenységét annak a gyűjteményfejlesztési stratégiának megfelelően végzi, amelynek alapjait még Kaszab Zoltán fektette le, de amelyet a rendszerváltás utáni kor követelményeinek megfelelően erősen módosítani kellett. Az extenzív gyűjteményfejlesztés ideje elmúlt, legalábbis ami a magyar bogárfaunát illeti; mivel azonban a határok nyitottabbá váltak, számos új gyűjtőexpedícióra került sor a Föld trópusi vidékein, amelyek folyamatosan jelentős anyagokkal gazdagítják a Bogárgyűjteményt. Az utóbbi években elsősorban a délkelet-ázsiai expedíciók által hazahozott nagy mennyiségű anyag feldolgozása és feldolgoztatása, illetve az eredmények publikálása folyik. Ez elsősorban úgy válhat valóra, hogy a gyűjtemény kiterjedt kapcsolatban áll a koleopterológiával foglalkozó intézményekkel és az amatőr bogarászokkal (kül- és belföldön egyaránt). Nagy feladatot jelent a hazai nemzeti parkok és más védett területek bogárfaunájának feltárása, a gyűjtőmunka és a feldolgozás megszervezése, illetve végrehajtása. Több mint 40 év után ismét elkészült a gyűjtemény szekrénykataszterének elkészítése, illetve megkezdődött a típuspéldányok számítógépre vitele.
Merkl Ottó
A Bogárgyűjteményben – időrendi sorrendben – a következő muzeológusok dolgoztak, illetve dolgoznak (az évszámok a múzeumi szolgálat idejét jelentik):
Frivaldszky Imre (1822–1851)
Frivaldszky János (1851–1895)
Kuthy Dezső (1895–1897)
Csiki Ernő (1897–1932)
Székessy Vilmos (1933–1970)
Kaszab Zoltán (1937–1986)
Endrődy-Younga Sebestyén (1957–1963)
Horvatovich Sándor (1965–1976)
Endrődi Sebő (1966–1984)
Tóth László (1970–1992)
Merkl Ottó (1981–2021)
Szél Győző (1982–)
Makranczy György (2009–)