Virágzik a farkasalma (Aristolochia clematitis)

A farkasalmával ligeterdők, útszélek, cserjések növényzetében találkozhatunk. A 30-100 cm magas évelő növénynek nyeles, szórt állású, kopasz levelei vannak. Neve mérgező termésére utal, amely csüngő, gömbölyű, és a növény termetéhez képest viszonylag nagy, akkora, mint egy kisebb paradicsom. A magyar növénynevekben a farkas szó mindig azt jelzi, hogy a növény mérgező.
A farkasalma virága sárga, a párta alul felfúvódott, feljebb szűk csövet alkot, amely nyelv alakú lebenyben végződik. Ez a különleges virág rovarcsapdaként működik. A virág nyílásakor csak a termő érik meg, a porzók még nem. A hívogató sárga virágra érkező beporzó rovar könnyedén hatol a termő felé, mert a pártacsőben növő, lefelé hajló szőrök továbbengedik. Kifelé azonban útját állja a szűrű szőrzet, és csak akkor ereszti, amikor a porzók is megérnek, és a portokok felnyílnak. Ekkorra a szőrök elfonnyadnak, így a virágporral frissen behintett rovar szabadon távozhat.
A farkasalma méreganyaga a vesékre hat, súlyos és tartós károsodást okozhat – szerencse, hogy a növény könnyen felismerhető és keserű szagú. A búza közé keveredett magjaiból készült liszt viszont korábban komoly mérgezéseket okozott a Balkánon.

Kép és szöveg: Tamás Júlia