A díszes medvelepkét (Arctia festiva) április második felében és májusban, homoki gyepekben és a Dunántúli-középhegység néhány meszes sziklagyepében láthatjuk. Ha szerencsénk van, nappal is megtaláljuk, ahogy a talajon pihen, de élénk mintázata ellenére jól el tud rejtőzni, különösen a nyílt dolomit-sziklagyepekben. Fekete-fehér keresztsávos elülső szárnyaival eltakarja potrohát és feltűnő hátulsó szárnyait, melyeket csak akkor fed fel, ha veszélyben érzi magát. Élénk rózsaszín alapon fekete foltos mintázatával jelzi, hogy mérgező, nem érdemes elfogyasztani. A mesterséges fényre jól repül.
Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0
Hernyója sűrű bundás, barna színű, mint a medvelepkéké általában. A gyepszint lágyszárú növényeivel táplálkozik nyár elején, a legforróbb napokon nyugalomba vonul, majd nyár végén, a hőség után ismét táplálkozik a hűvösebb őszi napokig. Ekkor a hideg elől ismét elbújik. Kora tavasszal előjön, táplálkozik, majd bebábozódik.
A díszes medvelepke egyike a sztyeppi és domboldali-sziklagyepi élőhelyeken egyaránt megtalálható fajoknak. A kutatások szerint az utolsó jégkorszak idején a Kárpát-medence sztyeppei életközösségei a déli domboldalak sziklagyepeiben maradtak meg, és a klíma melegedésével innen tudták újra benépesíteni a síkságokat.
Díszes medvelepke az elülső szárnyak rejtekében (forrás: Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)
Európa déli részén és Ázsia középső sávjában elterjedt faj. Európa számos vidékéről, pl. Németországból kipusztult, jelenleg a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési határát, így hazánk élővilágának nemcsak faunatörténeti szempontból, hanem jelenlegi elterjedése miatt is értékes tagja. Védett faj.
Szöveg: Tóth Balázs