Talán nincs olyan őslénytan iránt érdeklődő személy, aki ne hallott volna az ipolytarnóci lábnyomos lelőhelyről, ahol több mint 17 millió évvel ezelőtt élt állatok hátrahagyott nyomait konzerválta egy vulkánkitörésből származó hamufelhő. A 2000-nél is több lábnyomból álló leletegyüttes kutatása több mint 120 éves múltra tekint vissza, mely időszak során több tucat tudományos publikáció íródott, hozzájárulva e különleges lelőhely megismeréséhez.
Dr. Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója a Herman Ottó Múzeum munkatársaival együttműködve egy újszerű kutatási módszert vetett be a területen, melynek révén soha nem látott részletességgel váltak vizsgálhatóvá a homokos iszapon lépkedő állatok hátrahagyott lábnyomai. 3D szkennerek segítségével a szem felbontóképességének többezerszeresére tudták nagyítani az ipolytarnóci lábnyomokat, melynek révén olyan részletek is láthatóvá váltak, amik korábban rejtve maradtak még a legszakavatottabb tudósok szakértő tekintete előtt is. Az ipolytarnóci lelőhely lábnyomainak 3D szkennelésének egy másik pozitív hozadéka, hogy a szkennerekkel alkotott 3D modellek digitális változatát különböző szoftverekkel további vizsgálatoknak vethették alá és a kapott eredményeket szabadon hozzáférhetővé tették nem csak a nemzetközi paleontológus szakma, hanem az őslénytan iránt érdeklődő nagyközönség számára is.
