Török Aurél, ponori; Thewrewk (1843. febr. 13. Pozsony – 1912. szept. 2. Genf): orvos, egyetemi tanár, antropológus, MTA l. tagja.
Apja ponori Thewrewk József (a róla elnevezett kódex felfedezője), anyja Ax Magdolna, testvérei Emil és Árpád.
1861 és 1863 között a Pesti Egyetem Orvosi karának volt hallgatója. Az 1864/65-ös tanévet a Bécsi Egyetem Orvostudományi karán végezte. 1867. okt. 22-én orvosdoktori oklevelet szerzett Bécsben. 1867-69 között a Pesti Egyetem Élettani Intézetében tanársegéd Jendrassik Jenő professzor mellett, közben a pesti Kereskedelmi Akadémián a vegytan és a technológia rendes tanára. 1869. júl. 29-től a kolozsvári Orvossebészeti Tanintézetnél az élettan, a szövettan, az orvosi fizika továbbá a kórbonctan és a törvényszéki orvostan nyilvános rendes tanára lett. 1871-72-ben Bonnban, Nürnbergben, Würtzburgban, Tübingenben járt tanulmányúton. 1872. ápr. 26-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével 1874. szept. végéig Strassbourgban az egyetemi oktatást és kutatást tanulmányozta.
1872 őszén a főiskolából alakult Kolozsvári Egyetem Orvosi karának Bonctani Tanszékére nevezték ki az élettan és a szövettan nyilvános rendes tanárává. Ezt az állást 1878-ig töltötte be. 1878-ban döntő fordulat történt az életében, amely egyúttal meghatározó volt a magyar antropológia történetében is.
A párizsi világkiállításon "jellegzetes magyar típusok" felirat alatt rablógyilkosok koponyáit látta. Amikor Paul Broca professzornál, a francia embertani társaság vezetőjénél ezt szóvá tette, Broca így förmedt rá: "Hát önök, nemes magyarok, ide jönnek protestálni, hát önök csak beszélni tudnak? Nálunk csak tényekkel lehet előállni… Hát hol vannak önöknél a koponyagyűjtemények?" Erre ~ azt válaszolta, hogy "Én nem vagyok anthropologus, én az élettan tanára vagyok", Broca a szavába vágott: "Hátha nem anthropologus, akkor legyen azzá, ön még fiatal ember s reá adhatja még magát. Jöjjön el hozzánk egy évre, majd kiképezzük; Trefort minister úr úgyis megígérte nekem Budapesten, hogy fog majd nekünk egy fiatal tudóst e czélból küldeni".
E szavakat a fiatal ~ megszívlelte, mert amint hazaért hozzálátott egy antropológiai múzeum megszervezéséhez.
1879-ben először hirdetett és tartott Mo.-on rendszeres előadásokat antropológiából, és ettől az évtől kezdve jelentek meg írásai a Természettudományi Közlönyben. Mivel már az 1880-ban közzétett állami költségvetési javaslatból kiderült, hogy a következő esztendőben egy Embertani Tanszéket kívánnak felállítani, ~ egyévi tanulmányi szabadságot kért és külföldre utazott, hogy antropológiai tanulmányokat folytathasson. Saját költségén eljutott Párizsba, Berlinbe, Algírba, Svájcba (az utóbbi két országban ásatásokat is végzett). Eközben lefordította (Pethő Gyulával közösen) és megjelentette Paul Topinard könyvét (Az anthropologia kézikönyve. Bp. 1881. 768 old.).
1881. szept. 8-án a Bp.-i Egyetem Bölcsészeti karán felállított – a világ egyetemeinek sorában ötödikként megalakuló – Embertani Tanszék tanárává nevezték ki. 1882-ben alapította meg az első magyar antropológiai folyóiratot, az Anthropologiai Füzeteket (312 oldalas könyv alakban). Első – és egyetlen – számát egyedül írta és szerkesztette. (Negyven évvel később Bartucz Lajos vezetésével újraindult ez a periodika).
1883-ban ~ átvette a Magyar Nemzeti Múzeum által felajánlott koponyagyűjteményt. Ugyanebben az évben kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, rendelje el a földmunkák során előkerült csontok bejelentését az Antropológiai Múzeumnak. Ezt a Fővárosi Tanács még abban az évben engedélyezte.
Munkássága során szinte a semmiből teremtette elő a mintegy 15000 koponyát tartalmazó gyűjteményt, amit 1906-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán helyezett el.
1892-ben lett a MTA l. tagja, mindmáig ő az egyetlen magyar antropológus, aki ezt az elismerést megkapta. Székfoglaló beszédét 1893-ban III. Béla "test-ereklyéinek" embertani vizsgálatáról tartotta. Kutatásaihoz és nagyszabású terveihez állami segítséget kért. Ezt sajnos csak igen kis mértékben kapta meg. Mivel idehaza csalódások érték mind az élő lakosság vizsgálatára, mind a történeti embertani anyag gyűjtésére vonatkozó elgondolásaiban, teljes erejét a kraniológia módszertani megreformálására fordította.
A nemzetközi kongresszusoknak, főleg a német antropológusok gyűléseinek, szinte állandó látogatója, heves vitázója lett. Egy alkalommal (1881-ben) őt kérték föl, hogy egy vitában közvetítsen francia és német antropológusok között, egy nemzetközi kraniometriai rendszer létesítése tárgyában, amely végül a "frankfurti megegyezéshez" vezetett. Újabb és újabb antropológiai mérőműszerekkel lepte meg a külföldi tudományos köröket. 1889-ben kezdte meg az Archiv für Anthropologie (Braunschweig) hasábjain azt a 12 évig elhúzódó, mintegy 700 oldalt kitevő értekezéssorozatot, amely mindössze egyetlen ájnó koponyáról szólt (gr. Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójából). ~ az elsők egyike, aki biometrikai módszert és valószínűség-számítást az antropológiában alkalmazta.
A müncheni és a párizsi embertani társulat tiszteletbeli tagja, a londoni The Japan Society tiszteletbeli tagja, a moszkvai embertani társulat (Imp. Obzseresztvo ljubitelej jesztjesztvoznánija antropologij jethnographij) örökös tagja, a berlini embertani, a bonni régészeti, a német bonctani társulatok és a németországi emberbúvárok társulatának rendes tagja, a washingtoni Anthropological Society, a havannai Sociedad antropologica de la Isla de Cuba, a brüsszeli Société d'Anthropologie és a bécsi embertani társulat levelező tagja, a prágai Česky Lid munkatársa.
A magyar antropológia megalapítója.
Munkásságának célja volt egy Antropológiai Múzeum és egy Embertani Intézet létrehozása. Mindkettő sikerült neki.
Embertani méréseket végzett kihantolt történelmi személyek csontvázán (III. Béla, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc) és foglalkozott a honfoglaló magyarság antropológiájával is. A darwinizmus korai híve volt. Idegen nyelveken (főleg németül) megjelent nagyszámú tudományos írásai, valamint az általa szerkesztett koponyamérő (craniometer) alapján neve külföldön is jól ismert. Folyékonyan beszélt és írt németül, angolul, franciául, olaszul és értett latinul, görögül, szlovákul és oroszul.
1912. szept. 2-án, a genfi antropológiai kongresszus megnyitásának előestéjén halt meg. Sírja a bp.-i Farkasréti temetőben van. Emléktábláját 1991-ben avatták fel az ELTE Embertani Tanszékén.
F. m.: Közlemények a kolozsvári bonctani intézet koponyagyűjteményéről (Orvos-Természettudományi Értesítő I. Orvosi Szak. Kolozsvár, 4, 1879, 102–115.) || Topinard, P.: Az anthropologia kézikönyve (ford. Pethő Gy., Török A., Bp., 768 pp.) || Antropológiai Füzetek (Bp., 1882, 312 pp.) || Über ein Universal-kraniometer (Leipzig, 1888) || Jelentés III. Béla király és neje testereklyéiről. (Bp., 1893) || Adatok az Árpádok testereklyéinek embertani buvárlatához (Értekezések a természettudományok köréből 23(9), 1894, 1–66.) || Esdö szó a magyar nemzethez a honalapító királyok emléke iránt való kegyelet ügyében III. Béla király halálának 701.-ik évfordulója alkalmából (Bp., 1897, 61 pp.)
Irod.: A Pallas Nagylexikona. 16. köt. (Bp., 1897) || A Pallas Nagylexikona. 18. köt. (2. Pótkötet) (Bp., 1900) || Bartucz L.: Dr. T. A. (1842–1912) (Vasárnapi Újság 59(41), 1912, 828.) || Semayer V.: T. A. emlékezete. (Ethnographia 23(5), 1912, 257–267.) || Révai nagy lexikona. 18. köt. (Bp., 1925) || Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. (Bp., 1914) || Bartucz L.: A "kraniológia pesti reformátora". (Természettudományi Közlöny 74, 1942, 1–8.) || Bartucz L.: Dr. T. A. élete és működése. (Anthropologiai Közlemények 6, 1962, 67–75.) || Réti E.: Magyar darwinista orvosok (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica 31, 1964, 117–313.) || Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. (főszerk. Kenyeres Á. Bp., 1967–69) || Eiben O.: Megemlékezés Ponori T. A. antropológus professzorról születésének 150. évfordulóján. (Anthropologiai Közlemények 34, 1992, 3–6.) || Farkas L. Gy. – Dezső Gy.: A magyar antropológia története a kezdetektől napjainkig. (Szeged, 1994). || Makra Sz.: Török Aurél. Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társ. – Tarsoly K. 2002. p.905.
Bibl.: Horváth, Cs. - Pap, I.: T. A. (1842–1912). (Anthropologia hungarica 22, 1992, 67–85.)
A szócikket a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társ. – Tarsoly K. 2002. számára készítette: Makra Szabolcs