Nemeskéri János (1914. ápr. 9. Bp. – 1989. szept. 5. Bp.): tanár, antropológus, múz.-i osztályvezető. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en szerezte meg középiskolai tanári oklevelét (1937), és tett bölcsészdoktori (antropológia) szigorlatot (1939). Uazon egy. habilitálta magántanárrá (1945. szept. 27.). Addigi tud.-os munkássága elismeréséül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot (1952). Az Eötvös Loránd Tudományegy. címzetes docense (1969), a Kossuth Lajos Tudományegy. címzetes egy. tanára (1978).
~ már hallgató korában a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Embertani Int.-ben Bartucz Lajos professzor mellett dolgozott egyetemi gyakornokként (1934–1936). A M. Nemzeti Múz. Néprajzi Múz. (1937–1939), majd a M. Nemzeti Múz. Régészeti Tára embertani gyűjt.-ének vezetője (1939–1945). A M. Nemzeti Múz. Tanácsának hozzájárulásával, a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Min. megbízása alapján megszervezte az Országos Természettud.-i. Múz. Embertani Tárát (1945), melynek vezetője volt (1965. júl. 15-ig). A Központi Statisztikai Hivatal Népességtud. Kutató Int.-nek tud.-os főmunkatársa, illetve nyugdíjba vonulásáig tud.-os tanácsadója (1965–1983). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán a régészet megbízott előadójaként vett részt az egyetemi oktatásban (1946–1947). Az Eötvös Loránd Tudományegy. Bölcsészkarán oktatott antropológiát (1952–1963). Egy teljes régész-generációt oktatott embertani ismeretekre. Anyagilag is támogatta azokat a hallgatókat, akikre rá merte bízni a feltárást és a muzeológiai gondozást. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegy. Állattani és Embertani Tanszékén (ma Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék) oktatott és kutatott (1971–1984).
Hivatalos szakmai élete hatalmas kihívással, a székesfehérvári középkori királyi bazilika sírjainak feltárásával indult. Bartucz Lajos professzor a mindössze 22 esztendős tanítványát bízta meg a feltárási munkálatokkal. Fiatal kora ellenére példamutató gondossággal tárta fel a kriptát és készítette a feltárások jegyzőkönyvét. Tud.-os munkássága kezdetén etnikai (keletmagyaro.-i hajdú települések, Szabolcs megyei rétközi települések népességének antropológiai vizsgálata) és történeti embertani (a magyaro.-i őskori népességek vmint a magyar őstörténet és a kora Árpád-kori népességek) kutatásokkal foglalkozott.
Történeti antropológiai kutatásai során mind inkább a teljes körű antropológiai feltárások megvalósítására törekedett. E törekvés – a biológiai rekonstrukció elvének megfelelően – a múltban élt egyes szubpopulációk minél teljesebb biológiai és társadalomtud.-i megismerését szolgálta. Etnikai és történeti embertani kutatásai során a vitatott módszertani kérdések keltették fel figyelmét. Ennek alapján kezdte meg az északmagyaro.-i Ivád község relatív endogám népességének komplex társadalomtud.-i, demográfiai, antropológiai, orvostud.-i vizsgálatát. A közel 30 évig tartó, széles munkaközösség által végzett kutatás az ivádi populáció horizontális és vertikális struktúrájának és változásainak megismerésére irányult. A Természettud.-i. Múz. Embertani Tárában a történeti antropológiai kutatások korszerű és biológiai tartalmú profilját széleskörű, interdiszciplináris keretekben igyekezett megvalósítani (1945–1965). Módszertani érdeklődésének megfelelően vetette fel a nem meghatározás és az életkor-becslés vitatott kérdéseit, orvostud.-i szakemberekkel közösen bonctermi vizsgálatok alapján kidolgozta a nemmeghatározás és az életkor-becslés komplex módszerét. E biológiai alapjellemzők ismeretében, a korszerűen feltárt teljes sorozatokat alapul véve, demográfiai munkatársaival első ízben a kérpusztai kora Árpád-kori (X–XI. sz.) népességen dolgozta ki a paleodemográfiai rekonstrukciót. További hazai és külföldi embertani sorozatokon végzett módszeres paleodemográfiai kutatásának eredményeit foglalta össze Acsádi Györggyel társszerzőségben írott „History of Human Life Span and Mortality” c. könyvében (1970), amely világszerte ma is az egyik legismertebb és a legtöbbet idézett antropológiai kézikönyv. Kiemelkedő tud.-os jelentőségűek a bodrogközi demogenetikai és populációgenetikai, ill. az ivádi izolátum komplex humángenetikai, demográfiai vizsgálatai, amelyeket széles körű hazai és nemzetközi együttműködésben végzett. Biodemográfiai és antropológiai kutatásainak keretében vizsgálta az egy.-i (főisk.-i) felvételre, ill. ipari szakmára jelentkező, vmint az összeírásra kerülő sorköteles ifjak testi fejlettségét. A sorkötelesek vizsgálata során a megbízható epidemiológiai és morbiditási feldolgozást kell kiemelni. Reprezentatív bp.-i mintán vizsgálta a koraszülöttség okait, ill. ugyancsak bp.-i adatgyűjtés alapján a halállal végződött öngyilkosok biodemográfiai, kultúrantropológiai vonatkozásait. 1984-ben a székesfehérvári királyi bazilikában 1936–37-ben részben mások, részben ~ által feltárt, majd az ugyancsak általa 1938-ban egy közös kriptában elhelyezett mintegy 400 ember csontvázleleteit tartalmazó 83 láda régészeti módszerrel történő feltárását végezte el. ~ irányításával végezték el a budavári Nagyboldogasszony főplébánia templomban elhelyezett királyi házaspár, III. Béla és Antiochiai Anna, vmint a székesfehérvári bazilikából származó 16 egyén embertani leleteinek exhumálását és kutatását (1984). Végzetes betegsége előtt 4 nappal ~ részvételével kezdték meg a rákoskeresztúri új köztemető 301. sz. parcellájában az 1956-os mártírok maradványainak exhumálását. – Iskolateremtő egyéniségével állandó, pezsgő életet varázsolt maga köré, számos fiatal antropológust indított el pályáján. ~ tud.-os kutatásait négy monográfiában és több mint 200 tanulmányban publikálta magyar, angol, német és francia nyelven. – Tud.-os eredményeit számos hazai és közel 90 nemzetközi kongresszuson is bemutatta. Ezek közül a Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Kongresszusai (Philadelphia 1956, Chicago 1973), a Nemzetközi Finnugor Kongresszusok (Tallin 1970, Budapest 1975) emelkednek ki. Tevékenyen részt vett az Európa és a Mediterráneum területén a felsőpaleolitikum, a mezolitikum és a neolitikum időszakában élt népességekkel foglalkozó 1. és 2. kongresszus munkájában (Pisa 1984, Tel Aviv 1987). Az 1990-ben Bp.-en rendezett 3. kongresszus szervező biz.-nak elnöke volt, halála azonban megakadályozta a kongresszuson való részvételét. Számos külföldi meghívásnak tett eleget, nemcsak kongresszusi részvétel, hanem paleoantropológiai és paleodemográfiai vizsgálatok elvégzése révén is.
A M. Nemzeti Múz.-ba kineveztetve került kapcsolatba a régészettel. Nyugat-Magyaro. területén és a Felvidéken végzett honfoglalás- és Árpád-kori temetőfeltárásai eredményeképpen nemcsak „Az embertan és a magyar őstörténet” c. összegző tanulmányát írhatta meg (1943), hanem tudatos gyűjtőtevékenységével egyidejűleg megteremtette a vezetésével létrejött M. Természettud. Múz. Embertani Tára szakmai törzsanyagának alapjait. A M. Nemzeti Múz.-ban eltöltött évek közül kiemelkedően fontos volt az 1945-ös ostrom alatti magatartása, amikor kollégáival együtt maga is tevékenyen szerepet vállalt az elsajátítástól és tűztől veszélyeztetett nemzeti kincseink megmentésében.
Muzeológusi pályafutása során mintegy 150 régészeti ásatáson, leletmentésen vett részt. A teljes temetőfeltárásokat ösztönözte, hogy a korábbi régész-antropológus együttműködési gyakorlattól eltérően, a teljes egykori népességet jobban megismerve, annak demográfiai rekonstrukcióját elvégezhesse.
~ az ország 45 múz.-ában rendezett régészeti és természettud.-i kiállítás elkészítésében vett részt (1945-1965). Munkatársaival együtt rendezte meg a Természettud.-i Múz. „Ember származása” c. kiállítását (1955, 1962).
~ jelentős tud.-politikai tevékenységet folytatott. A Corona Archaeologica tagja (1945–1948). Az MTA Biológia Tud.-ok Osztálya mellett működő Antropológiai Témabiz. tagja (1958–1962), az Antropológiai Biz. elnöke (1962–1980), tagja (1980–1990), az MTA Biológiai Tud.-ok Osztálya vezetőségének tanácskozó tagja (1970-től). Az MTA Demográfiai Biz., az MTA „Ember és környezete” Biz., vmint az MTA „Ember és természetes környezete (Bioszféra)” koordinációs tanácsának tagja. Az Antropológiai Biz. elnökeként szervezte meg a bp.-i Antropológiai Szimpóziumokat (1959, 1967), vmint a KSH rendezésében Bp.-en, Egerben és Ivádon megtartott Nemzetközi Izolátum-szimpóziumot (1964), a Nemzetközi Paleodemográfiai Konferenciát (Sárospatak 1978).
Részt vett a M. Biológai Egyesület Embertani Szakosztály megalapításában (1952. márc. 29.). Az Embertani Szakosztálya titkára (1952–1957), majd elnöke (1985–haláláig). A IX. Biológiai Vándorgyűlés egyik elnöke (1970). Tevékenyen részt vett a M. Humángenetikai Társaság szervezésében, annak vezetőségi tagja. A M. Művészettörténeti és Régészeti Társulat és a M. Néprajzi Társaság tagja.
A Crania hungaria (1962-től Anthropologia hungarica) elindítója (1956), szerkesztője (1956–1963), az Annales historico–naturales Musei nationalis hungarici szerkesztőbiz.-i tagja (1951–1965), a Biológiai Közlemények – Pars Anthropologica szerkesztőbiz.-i tagja (1956), az Anthropologiai Közlemények szerkesztőbiz.-i tagja (1956–1967), szerkesztője (1968–1976).
~ A biológiai rekonstrukció módszereinek kidolgozásáért, ill. antropológiai alkalmazásáért az MTA elnöki jutalomban részesítette (1962). A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetében végzett két évtizedes munkásságát ismerték el a Munkaérdemrend ezüst fokozatával, ill. a KSH Keleti Károly-emlékérmével.
F. m.: Adatok a hajdúk antropológiájához (Antropológiai Füzetek, 4, 1938, 1-54) || N. J. – Harsányi L.: Die Bedeutung paläopathologischer Untersuchungen für die historische Anthropologie (Homo, 10, 1959, 203–226.) || N. J., Harsányi L., Acsádi Gy.: Methoden zur Diagnose des Lebensalters von Skelettfunden. (Anthr. Anz., 24, 1960, 70–95.) || N. J. – Acsádi Gy.: La paléodemographie base nouvelle de l'analyse anthropologique (Vth Int. Congr. Anthr. Ethol. Sci. (1956), Philadelphia, 1960, 692–697.) || Der äneolithische und kupferzeitliche Mensch in Ungarn (Bericht über den V. Int. Kongr. für Vor- und Frühgeschichte, 1958 (Hamburg), 1961, 599–601.) || N. J. – Thoma A.: Ivád: An isolate in Hungary (Acta Gen., 11, 1961, 230–250.) || Problemes de la reconstruction biologique en anthropologique historique (VIe Congr. Int. des Sci. Anthrop. et Ethnol., (1960), Paris, 1962, 669–675.) || Lengyel I. – N. J.: Application of biochemical methods to biological reconstruction (Zschr. Morph. Anthr., 54, 1963, 1–56.) || The Population of Lepenski Vir (Srejovic, D.(ed.): Lepenski Vir. A Paleoanthropological Study, 1969, Beograd, 239–262.) || Walter, H. – N. J.: Population genetic investigations in the Bodrogköz area of NE-Hungary (In: Törő I., Szabady E., Nemeskéri J., Eiben O. (eds): Advances in the biology of human populations, Budapest, 1972, 329–343.) || N. J. – Lengyel I.: Neolithic skeletal finds (In: Gimbutas, M. (ed.): Neolithic Macedonia as reflected by excavation at Anza – Southeast Yugoslavia, California University Press, Los Angeles, 1976, 375-410.) || Acsádi Gy. – N. J.: History of Human Life Span and Mortality (Akadémiai Kiadó, Bp., 1970) || Harsányi L., Jobb S., Miltényi K., N. J.: Budapesti öngyilkosok vizsgálata 1972 (Népességtudományi Kutató Intézet Közleményei, 44, 1976, 1–333.) || Demographic Structure of the Vlasac Epipaleolithic Popualtion (In: Garasanin, M. (ed.): A Mesolithic Settlement in the Iron Gates, Serbian Acad. Sci. Arts Monogr., 5, 1978, 97–133.) || N. J. – Szathmáry L.: Individual Data of the Vlasac Anthropological Series (In: Garasanin i.m. 285-426.) || N. J., Joubert K., Juhász A., Nemeskéri Á., Sallai P., Gárdos É.: A 18 éves sorköteles fiatalok testi fejlettsége, biológiai, egészségi állapota (In: N. J., Juhász A., Joubert K.: A KSH Népességtudományi Kutató Intézet Közleményei, 53, 1982, 679 oldal) || N. J. – Szathmáry L.: An Anthropological Evaluation of the Indo-european Problem: The Anthropologic and Demographic Transition in the Danube-Basin (In: Indo-European Studies, 1986, 32–53.) || Principles of Palaeodemography (In: Hermann, B. (ed.): Innovative trends in prehistoric anthropology, 1986, Göttingen).
Irod.: Tóth Tibor: Twenty–Five Years (1945–1970) of the Anthropological Department Hungarian Natural History Museum (Anthropologia hungarica, 10, 1971, 5–30.) || Eiben Ottó: Köszöntjük a 60 éves Lipták Pált és N. J.-t (Anthropologiai Közlemények, 18, 1974, 3–8.) || Eiben Ottó: Köszöntjük a 70 éves Lipták Pált és N. J.-t (Anthropologiai Közlemények, 28, 1984, 3–6.) || Eiben Ottó: History of Human Biology in Hungary (Occasional Papers, 2/4, 1988, 1-73.) || Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987/1, 1988, 81–118.) || Kralovánszky Alán: In memoriam J. N. (Anthropologiai Közlemények, 32, 1989/90, 235–238.) || Tóth Tibor: In memoriam Dr. J. N. (1914–1989) (Annales historico–naturales Musei nationalis hungarici, 82, 1990, 5–7.) || Tóth Tibor: The Beginning of Modern Trends in Hungarian Anthropology. In memoriam of J. N. (1914–1989) (Anthropologia hungarica, 21, 1990, 5–10.)
Bibl.: Éry Kinga: N. J. szakirodalmi munkásságának jegyzéke (Anthropologiai Közlemények, 32, 1989/90, 239–246.).
A szócikket a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, Pulszky Társ. – Tarsoly K. 2002. számára készítette: Pap Ildikó
