Általános bemutatás

A Tár őrzi a váci Fehérek templomának kriptájából feltárt, 1731 és 1838 közötti koporsós temetkezésből származó 264 természetesen mumifikálódott emberi maradványokat és az osszáriumból származó mintegy 40 egyén csonthagyatékát.

A XVII. században Vácra települt Domonkos rendiek a török kiűzését követően hamarosan megkezdték rendházuk kialakítását a város főterén. A város polgárai a rendhez tartozó szerzeteseket ruhájuk színe alapján fehér barátoknak, templomukat pedig a Fehérek templomának nevezték.

A templomot 1699-ben kezdték építeni a Domonkos rendi szerzetesek. A templom az ő fehér ruhájukról kapta a ma is használt „Fehérek Temploma” elnevezést. Bár a templomot 1713-ban felszentelték, a fellelt halotti anyakönyvek és a koporsókra festett halálozási évszámok szerint 1731 és 1838 közé tehetők a koporsóba eltemetett egyének halálozási időpontjai. Az altemplom két kriptájába Vác tehetősebb családjai és egyházi személyiségei temetkeztek. A festett, díszített koporsókat sorokba rendezték, és egymásra helyezték. A templomot elég gyakran látogatták az elhunytak hozzátartozói.

A XVIII. század végén, az akkor uralkodó II. József számos új, felvilágosult reformot vezetett be. Többek között megtiltotta a kriptákba történő temetkezéseket, és e helyek látogatását. De Vác polgárai ragaszkodtak a hagyományaikhoz, így számos esetben történt még temetkezés a következő évtizedekben is. Végül a lejáratot 1838-ban befalazták, és létezése is fokozatosan homályba veszett.

Vác, Fehérek temploma	Az osszárium egy részlete

A feltárás körülményei

A 1990-es években szükségessé vált a Váci Fehérek templomának a felújítása. A 1994-95-ben végzett munkálatok során a templom befalazott kriptáiból 264 koporsóba temetett, természetesen mumifikálódott egyén maradványait és egy osszáriumot tártak fel. Mesterséges mumifikálásra utaló nyomokat egyik egyénen sem találtak.

A leletegyüttes feltárásukhoz a váci Tragor Ignác Városi Múzeum engedélyt kapott a Váci Püspökségtől. A leletmentés két szakaszban folyt. Először 1994 novemberétől 1995 februárjáig, majd 1995 májusában 10 napot vett igénybe. A feltárást Zomborka Márta és Ráduly Emil néprajzos muzeológusok vezetésével végezték. Antropológusként Susa Éva igazságügyi antropológus szakértő vett részt a feltáráson. Az embertani leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek.

A templomban két kripta található, amelyek közül a nagyobbik körülbelül 8 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas. A kripta szűk folyosójának vége egy osszáriumot tartalmazott. A hely méretére alakított, festett deszkákból megépített 8x1 m méretű faláda mintegy 40 egyén maradványait tartalmazta. A másodlagos inhumáció során a korábban megtelt kripta halottainak többé-kevésbé dekomponálódott maradványait gyűjtötték össze és helyezték el az osszáriumban. Valószínűsíthető, hogy a XVIII. század végén felszámolt koporsók csontanyagát tartalmazza.

A rendelkezésre álló halotti anyakönyvekből és a koporsók felirataiból ismert a betemettek neve, neme, életkora, esetenként a halál oka is. Adatok vannak a családi kapcsolatokra is. A kriptába temetettek többsége polgári, kisebb részük egyházi személy. Életkoruk a 0-94 év között változott.

A Domonkos rendiek nagy figyelmet fordítottak az egészség megőrzésére és a betegek gondozására, amiről a történelem folyamán jelentős számban felépített és működtetett kórházak tanúskodnak. Néhány jó megtartású múmián boncolás nyomai látható, mely bizonyítékul szolgál a XVIII. századi boncorvosi gyakorlatra. Habár a templom jelenleg is működik, két évszázaddal ezelőtt megszakadt a kapcsolata a renddel.

A kripta klimatikus viszonyai

A feltárás első fázisát követően a Magyar Természettudományi Múzeum felkérte az ELTE Meteorológiai Tanszékét, hogy vizsgálja meg a kripta klimatikus viszonyait. Az első szempont az volt, hogy becsüljék meg a kripta eredeti mikroklímáját, amelyben a holttestek konzerválódtak. A kripta nyitottsága nem változtatta meg döntően a klimatikus viszonyokat, annak ellenére, hogy egy évszázadon keresztül használták. Az ajtaja gyakran nyitva volt anélkül, hogy káros hatást idézett volna elő. Nem volt jelentős különbség a korai és a késői időszakban bekövetkezett mumifikálódás között. Bár a mérések egyhetes végzése közben a külső hőmérséklet 20 °C fokos ingadozást mutatott, a kriptáé jóformán változatlan maradt. A páratartalom vizsgálata során hasonló volt a végeredmény.

A mérési eredmények a következőek:

A hőmérséklet 8–11 °C fok között változott, függetlenül az elhelyezett mérőműszer magasságától. Az átlag 10 °C gyakorlatilag konstans érték, amely egybe esik a legtöbb magyarországi barlangban és föld alatti üregekben mért értékekkel.

A légnyomás hasonló volt a szabadtéri értékhez: 991–1009 hPa. A légmozgás csekély mértékű, átlagértéke elhanyagolható volt. A barlangkutatók szerint a föld alatti barlangokban negatív ionizációs sugárzás észlelhető, amely a hasonló adottságú helyeken fertőtlenítheti a levegőt.

A relatív páratartalom értéke 90%. Ez a magas érték nagyon meglepő. Egy ilyen magas páratartalomnál ugyanis gyors bomlási folyamat lenne várható, nem pedig mumifikálódás. A meterológiai vizsgálatok óta kiderült, hogy a páratartalom csak az elmúlt időszak folyamán nőhetett meg, a kripták vizesedése következtében.

A mumifikálódás több tényező együttes hatásának tulajdonítható. A koporsókat egymásra tették, és e formáció fontos szerepet játszott a sajátos mikroklíma kialakításában. Mivel a nedvesség nagy része a talajból ered, a magasabban fekvő koporsók kevésbé voltak kitéve a nedvesedés hatásának, és így jobban konzerválódhattak.

Összességében megállapítható, hogy a gyenge, de állandó szellőzés, amely jelen volt a hosszú, keskeny járatban segített megvédeni a koporsók antropológiai és etnográfiai anyagát a nedvességtől azáltal, hogy azokat halmokba rakták.

A gyűjtemény nagysága
264 egyén mumifikálódott maradványai, valamint 40 egyén osszáriumi maradványai.

Leltározási rend
Egyedi leltározás.

Keresési lehetőség
Leltárkönyv és táblázatkezelő segítségével a helyszínen kereshető.

Hozzáférés
Elzárt, speciális hűtéssel ellátott szekrényekben, csak főigazgatói engedéllyel. A gyűjteményt a tárvezetővel való előzetes egyeztetés után a múzeum szabályzatának megfelelő módon lehet kutatási célokra felhasználni.

Munkatársak
Gyűjteményvezető: Szikossy Ildikó

Irodalom