Bornemisza Pál, báró (1853. szept. 6 – 1909. márc. 20. Boroszló, Németország): utazó, gyűjtő, néprajzkutató. – Korának egyik legnagyobb afrikai gyűjtője. ~ több mint 15 évet töltött el Kelet- és Dél-Afrikában. Főleg etnográfiai és zoológiai gyűjtéssel foglalkozott, de tolmácsként részt vett a dél-afrikai búr háborúban és számos cikket írt az afrikai haditechnikáról is. Munkájáról gondos feljegyzést vezetett, így a gyűjteménye tud.-os szempontból hitelesnek számít. Egyes tárgyakról, tárgyegyüttesekről fényképeket is készített. A fekete kontinensen gyűjtött anyagát felkínálta megvételre a Magy. Nemzeti Múz.-nak. Mintegy 2600 darab néprajzi tárgyat, köztük 19 darab afrikai (teita, maszáj, dzsagga és recens) koponyát küldött a múz.-nak (1901–1905)*.
A Kilimandzsáró vidékéről olyan rituális idolokat, „nungu”-kat gyűjtött, amelyek a világon elsőként a Nemzeti Múz. Néprajzi Osztályának a birtokába jutottak. Szalay Imremúz.igazgató levelet intézett az akkori kultuszminiszterhez, melyben dicsérettel szólt a báró felkészültségéről és gyűjtésének eredményeiről, és „előirányzat nélküli hitel” kiutalását kérte számára (1902). A kapott pénzből a Kilimandzsáró hegység déli lejtőjén rovarászni kezdett. Munkáját Kittenberger Kálmán preparátor segítette, aki szintén a Nemzeti Múz. megbízásából állattani gyűjtést végzett a helyszínen. Közös fáradozásuk eredményeképpen mintegy 600 bogarat és több emlőst juttattak haza (1902–1903). Később a báró felmondta az együttműködést Kittenbergerrel (1903).
Gyűjteményének darabjait más múz.-oknak is felkínálta, így számos ~ által szerzett anyag a londoni British Múz.-ban is megtalálható. – A Nemzeti Múz. épületében a századelőn természettudományi és néprajzi kiállítás nyílt ~ gyűjteményéből (1904. május 4.). A nagysikerű kiállításon szerepeltek vadászati trófeák, levágott elefántlábak, párduc- és leopárdbőrök, strucc- és marabutollak. Úgyszintén különböző művészi tárgyak, faragások, edények. Egy külön terem szolgált Afrika néprajzának és embertanának a bemutatására. A fegyverek, használati tárgyak, idolok, bálványok mellett látható volt ~ koponyagyűjteménye is. – 1906-tól megromlott egészsége miatt végleg felhagyott afrikai útjaival és felváltva, hol Magyarországon, hol Németországban tartózkodott.
F. m.: A búrok védekező taktikája (B. Hírlap, 1900, 321); Dohányzásellenes mozgalmak Északamerikában (Vasárnapi Újság, 1901, 35); Afrika területi felosztása (Földrajzi Közl., 1904).
Irod.: Cholnoky Viktor: Bornemisza Pál báró kiállítása (Új Idők, 1904, 10(18), 427-428.); Cholnoky Viktor: A Bornemisza-kiállításról (Új Idők, 1904, 10(19), 447-448, 452.); Vajda László: Zum Religionsethnologischen Hintergrund des „Nungu” im Kilimandscharogebiet (Acta Ethnographica, 1953, 3(1-4), 185-232.); Vajda László: Adatok a kelet-afrikai pajzsformák ismeretéhez (Néprajzi Értesítő, 1954, 36, 215-237.); Vajda László: Human and animal plastic figures from the Kilimanjaro region (Néprajzi Értesítő, 1955, 37, 181-190); Vidacs Bea: Descriptive catalogues of East African objects collected and written by Baron Paul Bornemisza in 1902-1903 (Néprajzi Értesítő, 1986, 1980(72), 3-230.) ► ABF 65; Balázs Dénes: Magyar utazók lexikona (Panoráma, Budapest, 1993, 117-119.); Wilhelm Gábor: A Néprajzi Múzeum „exotikus” gyűjteményei (Magyar Múzeumok, 3/3, 1997, 45-47.); Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Néprajzi Múzeum, Budapest, 2000, 487-488.).
* Ezek a koponyák jelenleg is az Embertani Tár Poszt-pleisztocén gyűjteményében találhatók.
Szikossy Ildikó
Szikossy Ildikó: Bornemisza Pál. – In: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest : Pulszky Társ. – Tarsoly K. p. 115–116.