Növénytan 1.

Növényekről szóló tartalmaink

Értesüljön frissülő tartalmainkról, iratkozzon fel az növénytani témákkal foglalkozó RSS-csatornákra!

Miocén babérféle levelének mikroszkópos képe

A hazai késő miocén flórák a mainál jóval melegebb klímáról tanúskodnak. Számos olyan növényfaj fordult elő a Kárpát-medence területén 5–10 millió évvel ezelőtt, amelyek ma kizárólag meleg-mérsékelt vagy szubtrópusi területekre jellemzőek.

Glyptostrobus magok

A 7 millió éves, Bükkábrányban 2007-ben feltárt fosszilis erdőt elsősorban a mocsárciprusfélékhez tartozó Glyptostrobus fák alkották. Ezeknek a fáknak nemcsak törzsei, hanem ágai, levelei, nőivarú tobozai, sőt magjai is előkerültek.

Glyptostrobus europaeus tobozai

A bükkábrányi lignitbányában 2007 nyarán egy 16 törzsből álló, eredeti élethelyzetében megőrződött facsoport került a felszínre. A Glyptostrobus nyitvatermő nemzetséget képviselő fatörzsek a késő miocénből maradtak ránk, nagyjából 7 millió évesek.

Stratiotes magok

A Kárpát-medence nagy részét a késő miocénben a valószínűleg enyhén sós vizű Pannon-tó borította. A tó 12 millió éve jött létre a Paratethys tengerág maradványaként, és legnagyobb kiterjedését 9–10 millió évvel ezelőtt érhette el.

Sulyom termései Bükkábrányból

A növényi szerves anyag jelentős része a mocsárciprusfélékhez tartozó Glyptostrobus fák maradványaiból áll. A vizes élőhelyeken sok ma ismert növényfaj rokona fordult elő, ilyenek például a sulyom (Trapa) képen látható termései.

Glyptostrobus törzse Bükkábrányból

Egy ősi mocsárciprusféle, a Glyptostrobus europaeus törzsének keresztmetszeti képe. A törzs egyike a bükkábrányi lignitbányában 2007-ben feltárt, eredeti élethelyzetében fosszilizálódott famaradványoknak.

Abutilon xantii Xántus János herbáriumából

A selyemmályvák nemzetségébe tartozó Abutilon xantii fajt a növény első gyűjtőjéről, Xántus Jánosról nevezték el.

Polygala xanti Xántus János herbáriumából

A pacsirtafüvek nemzetségébe tartozó Polygala xanti-t Xántus János gyűjtötte először a Kaliforniai-félsziget déli részén. A növényfaj endemikus a félszigeten, vagyis máshol nem él a világon.

Glyptostrobus levelének mikroszkópos képe

A miocén mocsaras élőhelyek, árterületek jellegzetes tagja volt a Glyptostrobus europaeus. Nagytermetű, a mai mocsárciprusokhoz hasonló fa lehetett. Jellemző volt rá az alsó részén kiöblösödő törzs, amit a bükkábrányi fatörzsleletek is tanúsítanak, és léggyökerei is lehettek.

Békalencsemoha

Ez a májmoha állóvizekben, tavakban, vizes erdőkben a víz felületén úszik, lebeg, de a parti nedves talajon is megél, amikor a víz visszahúzódik.

Félholdasmoha, üvegházimoha

Mediterrán-atlantikus elterjedésű faj. Magyarországon korábban csak üvegházakban fordult elő a budapesti és szegedi botanikus kertben, mígnem 1992-ben a Duna szigetközi ágrendszerében felfedezték vízparti talajon.

KÖVETKEZŐ OLDAL