Bár még nincs lomb a fákon, és a lágyszárú növények is alig hajtanak, a nappali pávaszem (Nymphalis io) fáradhatatlanul röpköd fel-alá az ösvények mentén, sőt nemritkán a városokban is megjelenik. Kedves látvány, ahogy kecsesen vitorlázik, majd leül elénk a csupasz talajra és szárnyait ritmikusan széttárja és összezárja. Ha valami fenyegetőt észlel, gyorsan összezárja őket, és mozdulatlan marad. Ilyenkor, ha nem figyeltük meg tartózkodási helyét, nem könnyű felfedezni, mert feketén márványozott fonákjának részletgazdag, fekete és sötétbarna mintája kiváló rejtőszín. A szárnyak szegélye csipkézett, így leginkább egy megpörkölődött, tépett szélű levélhez hasonlít. Ha a lepke úgy érzékeli, hogy még így is felfedezték, akkor szárnyait hirtelen szétnyitja és összecsukja. Ekkor válik láthatóvá a szárnyak bordó felszíne egy-egy nagy, fekete és fémes kék színű szemfolttal. Az elülső szárnyon a szemfoltot sárga félkör, a hátulsón szürke gyűrű egészíti ki. A hátulsó szárny kék mintája egy egyszerű arcra emlékeztet hajjal, szemekkel, szájjal. A felvillanó élénk színek és "szemek" a ragadozó megzavarását szolgálják. Ha óvatosan közelítünk, a lepke sokszor úgy dönt, hogy nincs félnivalója. Ilyenkor akár az ujjunkra is terelhetjük, ahol izzadtságunkat kezdi el nyalogatni.
Nappali pávaszem (fotó: Lovranits Júlia)
Később, amikor lombfakadás után eljön a párzás ideje, a hímek territóriumot foglalnak az ösvények mentén, és igyekeznek elüldözni onnan minden más lepkét. És nemcsak őket: előfordulhat, hogy a terület tulajdonosa egyenesen az arcunk felé repül, és csak 10-20 cm-ről tér ki.
Az új nemzedék lepkéi nyáron kelnek ki, és hamarosan szaporodnak. Nyár végére már a következő generáció lepkéit láthatjuk, melyek egészen októberig aktívak, amikor majd barlangokba, melléképületekbe, egyéb fedett és fagymentes helyekre húzódnak téli álmot aludni. Összezárt szárnyakkal alszanak, ami jól álcázza őket. Ha ilyenkor megtaláljuk a lepkéket, ne háborgassuk, és különösen ne vigyük be őket melegebb helyre, mert akkor felébrednek, raktározott tápanyagaikat hamar felélik és elpusztulnak. Az első napsütéses februári napokon maguktól felébrednek, és ismét megcsodálhatjuk őket.
A nappali pávaszem trópusi lepkéket idéző színvilága ellenére kifejezetten mérsékelt övi faj, Eurázsia mérsékelt vidékein elterjedt. Hazánkban sem ritka, azonban nálunk védett. Megőrzéséhez az árnyas helyeken növő csalánosok meghagyásával járulhatunk hozzá, mert hernyója a csalánfélék levelein táplálkozik.
Szöveg: Tóth Balázs