Emlősgyűjtemény

Igazi erdőlakó, kölykezőkolóniáit kizárólag faodvakban hozza létre. Elsősorban idősebb, középhegységi erdőkben találhat. Kedveli a különböző tölgy- és bükkerdőket, legtöbb egyede a faodvakban gazdag, idős erdőkben él. Más odúlakó fajokhoz hasonlóan igen gyakran, akár naponta váltja búvóhelyét.

A nimfadenevért 2001-ben írták le görög és magyar példányok alapján. Már régóta megfigyelték, hogy a bajuszos denevérek között vannak eltérő kinézetű egyedek, de külsőleg annyira hasonlók voltak, hogy csak molekuláris módszerekkel sikerült biztosan elkülöníteni őket.

A közönséges késeidenevér nagytermetű fajunk. Közeli rokonához, az északi késeidenevérhez hasonlóan bundája hosszú szőrökből áll. Az állatok egy részének krémsárga a bundája, míg az állomány másik részéé sötétbarna.

Korábban elterjedt a Mediterráneumban, ahol elsősorban sziklafalak repedéseiben, épületekben húzza meg magát. Egyike lehet a globális felmelegedés nyertes fajainak, mivel valószínűleg ennek hatására tolta el az elterjedésének északi határát több száz kilométerrel. 

Magyarországon nagyobb épületek padlásterében alakítja ki kölykezőkolóniáit. Társaságkedvelő faj, a hasonló igényű csonkafülű denevérrel gyakran egy búvóhelyen fordul elő. Kizárólag melegebb, stabil mikroklímájú föld alatti élőhelyeken telel. Párzása a nyár második felétől őszig tart, esetenként tavasszal is történhet, főként barlangokban zajlik. Helyéhez hű faj, ritkán vonul nagyobb távolságra, 500 kilométeres vonulási rekordtávolsága ezért igen figyelemre méltó.