In memoriam Szollát György

Dr. Szollát György (1954-2021)

emlékére

 

Egyetemi tanulmányaink kezdete óta ismertük egymást Gyurival, ugyanis az évi rendszeres, növénytani kirándulások során mindig összeverődtek azok a növénytan iránt komolyan érdeklődő másod-harmadéves hallgatók (később számos más kollégánk is), akik semmi módon nem szerették volna elszalasztani az évi rendes, buszos növénytani kirándulásokat, amelyek révén olyan helyekre is el lehetett jutni az országon belül, amelyek más módon nem, vagy a határsáv miatt (ma már nem is tudjuk, hogy mi az) egyáltalán nem voltak megközelíthetők, ugyanakkor botanikai szempontból fontos élőhelyek voltak (sok ilyen, elzárt terület volt korábban kis hazánkban 1990 előtt. Pl. az Ausztria felé futó Hidegvíz-völgy is ilyen, számos ikonikus növényfajjal rendelkező „határsáv” volt, amely korábban csak katonai felügyelettel korlátozottan volt látogatható). Emellett nem feledkezhetünk el Simon Tibor professzor úr (sajnos 2020. decemberében hunyt el) és más oktatók (pl. Dr. Horánszky András) élvezetes, minden létező információt tartalmazó magyarázatairól sem, amelyek felejthetetlenné tették ezeket az évenként ismétlődő, két oktatási hetet kitevő kirándulásokat és növénygyűjtő utakat.

Végzés után számos korábbi hallgató a Természettudományi Múzeum Növénytárában helyezkedett el, mint Gyuri is, aki az Egyszikű Gyűjteménybe került. Már kezdő korában is hihetetlen biztonsággal ismerte fel, azonosította a hazai fűfajok és sások (igencsak zavarkeltő változatosságú) példányait, amelyekkel kapcsolatban a későbbiekben még nagyobb tapasztalatra tett szert. Született terepbotanikus volt, és kiváló fajismerettel rendelkezett, szenvedélyesen fotózta a növényeket.

Számos nemzeti park, tájvédelmi körzet, védett terület növényzetét kutattuk együtt Gyurival és több más növénytári kollégával a nyolcvanas-kilencvenes években, és a vizsgált területekről szinte mindig előkerült valamilyen ritka, eddig még arról a területről nem ismert haraszt, nagygomba, mikrogomba, moha, zuzmó, alga vagy pl. sásfaj.

Gyuri 1978-tól kezdődően mintegy 3 évtizeden keresztül dolgozott a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában, jelentős részt vállalt kiállítások tervezésében és kivitelezésében is. Később a Kaposvári Egyetemen vállalt munkát, ahol botanikai tudását, szakértelmét tudta kamatoztatni.

Kedves Gyuri!

Az általad igen szeretett, hajnali párában úszó, illatos hegyi rétek fűszálainak csúcsán csillogó harmatcseppek is talán téged siratnak, de mi a jóízű, életvidám, harsány nevetésedre szeretnénk emlékezni…

Nyugodjál békében!

 

2021. április 21.

Szerdahelyi Tibor (SZIE Növénytani Tanszék)