Tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi)
Az ingolák a körszájúak közé tartozó állatok, testfelépítésük jelentősen eltér a „klasszikus” halakétól. Az állkapocs-nélküliek főosztályának (ez a rendszertani osztálynál magasabb kategória) képviselői rendszertanilag távol állnak az „igazi” halaktól. Mint ahogy nevük is mutatja, nincs álkapcsuk, kör alakú szájukban szarufogak ülnek, testük csupasz, pikkely nélküli. Hazánkban három ingolafaj fordul elő, melyek elkülönítése csak alapos vizsgálat után lehetséges: a fajok közti különbség az ajaklemezeiken ülő fogakban rejlik. A tiszai ingola a Tisza vízrendszerében fordul elő, a Hernád és a Sajó gyors folyású, felsőbb szakaszain is él. Kikelő, áttetsző lárváik kezdetben az aljzatban élnek, ahol szerves törmelékkel táplálkoznak. Később, miután kialakul a szájszervük, rátapadnak a halak bőrére, ahol a gazdaállat vérét és szövetdarabjait fogyasztják. Mindhárom hazai fajuk, így a dunai (E. mariae) és a Drávában előforduló Vladykov-ingola (E. vladykovi) is természetvédelmi oltalom alatt áll, fokozottan védettek.
szerző: Németh Tamás (Állattár: Bogárgyűjtemény)