Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
A rákosi vipera 50 cm-t alig meghaladó kígyó. Feje háromszögletű, és a halántéktájékon lévő, méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedik. Hátának alapszíne világosszürke vagy szalmasárga. Teste zömök és izmos, farka rövid, a nőstényeknél hirtelen elvékonyodik. Jellegzetes mintázata a tarkótól a farok végéig cikk-cakk alakban futó sötét sáv, melyet egy világosabb sáv övez.
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) a kistermetű, európai elterjedésű Vipera ursinii síkvidéki alfaja. A kígyót a világhírű magyar zoológus, Méhely Lajos írta le 1893-ban Vipera berus var. rakosiensis néven, a Rákoson gyűjtött példányok alapján. A rákosi vipera hazai állományai jelenleg szigetszerűen fordulnak elő. Míg az 1900-as évek végéig többnyire összefüggő állományait tartották számon a Duna-Tisza közén és a Hanságban, jelenleg a faj alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági, valamint a Fertő-Hansági Nemzeti Park területéről. Itt elsősorban nedves, változatos szerkezetű, zsombékokkal gazdagított, részben víz borította lápréteken és legelőkön fordul elő. Elsősorban élőhelyeinek csökkenése, és a nem megfelelően kezelt élőhelyeken elszaporodó ragadozók veszélyeztetik.
A rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett Magyarországon. Természetvédelmi értéke jelenleg 1 000 000 Ft. Nemzetközi szinten is kiemelt védettséget élvez, így a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezmény (CITES) I. függelékében szerepel, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolja, továbbá a Berni Egyezmény II. függelékében is szerepel.
Szerző: Vörös Judit (Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény)