Na6Ca2Al6Si6O24[S, (SO4), Cl, (OH)]2 (kén- és szulfáttartalmú nátrium-kalcium-alumínium-szilikát), köbös (szabályos) szimmetriájú ásvány
A képen látható égkék átalakult (metamorf) kőzet, a lápisz lazuli avagy lazúrkő színező ásványa a lazurit. A lazúrkő világosabb sávjait kalcit (CaCO3), az aranyszínű foltokat pirit (FeS2) alkotja. A példány az afganisztáni Badahsán tartományban található, legrégebben ismert előfordulási helyéről származik. Itt évezredek, egyes források szerint már 9000 év óta bányásszák. Manapság kizárólag díszítő- és drágakőként használatos, tehát faragványokat és ékszereket készítenek belőle, de alig kétszáz évvel ezelőtt még pigmentként, azaz festékalapanyagként is alkalmazták. A mesterséges változat 1826-os előállításáig az őrölt lazúrkőből készült ultramarin volt az egyik legdrágább festék, hiszen egy drágakőből készült, még ha a kevésbé szép darabokat is használták e célra. Gyakran alkalmazták Szűz Mária ruházatának ábrázolásakor.
Lazurit (kép: Jánosi Melinda)
Európába a nyersanyag a velencei kereskedők hajóival érkezett, innen a pigment ultramarin („tengeren túli”) elnevezése. Az ásvány neve sokszoros áttételeken át a perzsa lâžvard (kék kő) szóból származik, csakúgy, mint a magyarba is bekerült lazúr(kék) és az azúr(kék) színnév, illetve a középkori latin lazulum (ég) szó. A lápisz lazuli tehát az „ég köve”, ezért helytelen lápiszként emlegetni, hiszen az egyszerűen csak követ jelent.
Maga a lazurit a földpátpótló ásványok közé tartozik. A földpátpótlók a legelterjedtebb kőzetalkotó ásványt helyettesítik a szilíciumban szegény magmás és átalakult kőzetekben. A lazuritnak a kőzetbe nőtt, egyenetlen lapú, durva kristályai ritkák, inkább szemcsék, hintések, vaskos tömegek formájában található.
szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)