PbAgSb3S6 (ólom-ezüst-antimon-szulfid), rombos szimmetriájú ásvány
E különös megjelenésű, rovátkolt oszlopocskák összenövéséből álló, kisméretű kristályhalmazok egy szintén kis növésű, de átvitt értelemben annál nagyobb ember emlékét őrzik. Krenner József, az Ásvány- és Őslénytani Tár akkori vezetője, az ásvány felfedezője és leírója, az ásványt sajátos módon Semsey Andor utónevéről keresztelte el 1893-ban. Krenner azért kényszerült az első látásra különös megoldásra, mert a semseyit név már 1881 óta „foglalt volt”. Kevés embernek adatik meg, hogy több ásványfajt is elnevezzenek róla, hiszen az ásványfajok 2020 elején 5600 körüli száma igencsak csekély a biológiai fajok milliós tömegéhez képest. Semsey Andor földbirtokost (1883–1923), a magyar tudomány – és ezen belül különösen az ásványtan – legnagyobb mecénását, méltán érte ez a megtiszteltetés. Semsey egyedül az Ásvány- és Őslénytárnak egymillió koronáért adományozott példányokat, ami több mint 300 kg színarany értékének felel meg.
Az andorit a Kárpát-övezetben, azon belül az egykori Magyar Királyság területén felfedezett ásványok egyike, először Felsőbányán (a Trianoni békeszerződés óta Baia Sprie, Románia) találták meg. Alacsony hőmérsékletű forró vizes (szakszóval hidrotermás) érctelérek ritka ásványa. Ásványtani ritkaság lévén, 12% ezüst-, 24% ólom- és 42% antimontartalma dacára gazdaságilag nem hasznosítható. Rövid oszlopos, néha viszont egészen vastag táblás kristályai hosszant sűrűn rovátkoltak. Csillogóan fémes fényű ólomszürke-acélszürke, de sárgásra vagy szivárványszínűre vonódhat be (futtatódhat). Ma kristályszerkezeti alapon két fajra (andorit IV és andorit VI) osztják.
szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)