Óriás tobzosfarkúgyík (Smaug giganteus)
Az óriás tobzosfarkúgyík Dél-Afrikában honos. Testét elcsontosodott, hegyes pikkelyek borítják, amelyeknek védekezéskor jó hasznát veszi. Kolóniákat alkot, melyeknek tagjai egymástól nagyjából 17 m-re, a talajba ásott üregekben élnek. Az üregeket gondosan úgy ássák ki, hogy észak felé nézzen a bejáratuk. Egy üreget csak egy egyed foglal el, de a kifejlett állatok néha megosztják rejtekhelyüket a fiatalokkal. Ha a gyíkot ragadozó támadja meg, megfordul, és tüskés farkát ide-oda csapkodja a járat falai között. Ha elkapják, a tarkóján kiálló hosszú tüskéket a talajba mélyeszti, így a ragadozó nem tudja kihúzni az üregből.
Óriás tobzosfarkúgyík (kép: Vörös Judit)
Mivel Dél-Afrikában -8 °C (télen) és 38 °C (nyáron) között ingadozik a hőmérséklet, a földalatti üregek egész évben viszonylag stabil környezetet biztosítanak a gyíkoknak. Egy üreget több generáció is használ, de olykor elárasztja a víz, ami kiűzi az állatokat a rejtekhelyükről. A fotón látható példányt Geduly Olivér herpetológustól (kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó kutatótól) vásárolta a Magyar Természettudományi Múzeum 1911-ben. A gyík az egyik legrégebbi példány a Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményében.