Interjú Alejandro Pérez Ramos-szal, aki a Valenciai Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait biológia szakon, ahol az emlősök evolúciójával és anyagcseréjével kezdett el foglalkozni. A spanyol kutató tanulmányait ezután a Barcelonai Egyetemen folytatta immár a paleontológia területén. A Barcelonában töltött két év alatt Alejandro Pérez Ramos olyan korszerű virtuális analitikai módszereket sajátított el, melyek CT vizsgálaton alapulnak. A katalán fővárosból egyenes út vezetett a Malagai Egyetemre, ahol a spanyol kutató Dr. Borja Figueirido vezetésével PhD disszertációjában a ragadozó emlősök koponyájának vizsgálatával folytatta munkásságát. A PhD dolgozat témája a Kainozoikumi Emlősfaunák Paleobiológiai Kvantitatív Karakterizációja és azok kapcsolata a Globális Klímaváltozással.
Pontosan mi a tárgya kutatásainak?
PhD kutatásomban a ragadozó emlősök koponyájának alakját tanulmányozom, különösen a medvékét, hogy feltárhassam a pleisztocén barlangi medvék (Ursus spelaeus) paleobiológiai helyzetét. Minderre azért van szükség, mivel ezek az emblematikus fajok a pleisztocén idején éltek, amikor jelentős klimatikus és környezeti változások mentek végbe, ráadásul az időszakból jelentős fosszília anyag maradt fenn. Az Ursidae család (Mammalia, Carnivora, Ursidae) számos alfajból áll, melyek különböző étrendekhez és klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodtak. Egy szoftver segítségével a medvék fogazatát vizsgálom részletesebben, melyből következtetni lehet az étrendben bekövetkezett változásokra, melyek a klimatikus viszonyokkal és az élőhellyel állnak kapcsolatban.
Milyen eredményekre következtethetünk a mérések alapján?
A pleisztocén kor alatt glaciális és interglaciális időszakok váltották egymást. Ekkor haltak ki a nagy ragadozó emlősök, mint a barlangi medve és barlangi oroszlán. A munkám során elemzem a CT vizsgálat és a 3D szkenner adatsorát. Ezután összehasonlítom a ma élő emlősöket, főként medveféléket azok őseivel. A recens (ma élő) medvék nyolc fajt alkotnak, melyek rendkívül változatosan táplálkoznak. Míg az óriás panda teljesen növényevő, addig a jegesmedve szinte kizárólag hússal táplálkozik. Kutatásaim során szeretném meghatározni, hogy mely barlangi medve fajok voltak növényevők, mindenevők vagy éppen ragadozók. A táplálkozási szokásokra leginkább a fogazat izotópos összetételéből lehet következtetni. A vizsgálathoz parányi mintát kell venni a fogból és a csont kollagénjéből. A vizsgálati anyag relatív C13 és N15 izotópjainak relatív mennyisége alapján elkülöníthetőek a növényevő, mindenevő és a ragadozó életmódok. A módszer önmagában sajnos nem elegendő az étrend meghatározásához, mivel az izotóp mennyiségét rengeteg tényező befolyásolja. Az anyagcsere, a kor, a nem, a vegetáció típus stb. mind hatással vannak az izotópok mennyiségére a szervezetben. Azért, hogy minél pontosabb eredményekhez juthassak, a 3D modellek, a geometriai morfometria, a CT vizsgálat és fotogrammetria adatait együttesen elemzem. A különböző morfológiai mintázatokat a ma élő emlősök fogazatának struktúráival vetjük össze: például a barna medve adatsora és a kihalt fajoké között próbálok korrelációs összefüggéseket találni.
A Magyar Természettudományi Múzeum barlangi medve koponyáin is el tudja végezni a vizsgálatokat?
A gyűjteményben található koponyák kiváló állapotban őrződtek meg, ami megkönnyítette kutatásaimat. A múzeum épületén belül azonban sajnos nincs CT berendezés. Nagyszerű lenne, ha Gasparik Mihály (az Őslénytani és Földtani Tár főmuzeológusa – a szerk.) el tudná küldeni a fosszíliákat a Malagai Egyetemre, hogy műszeres vizsgálatokat készíthessünk azokról.
Hogyan vette fel a kapcsolatot Gasparik Mihállyal?
Amikor a Synthesys kutatói programjára pályáztam, elkezdtem érdeklődni nagy európai természettudományi múzeumok barlangi medve leletei felől. London, Párizs és Prága is a listámon szerepelt, végül azonban Budapestet választottam. Ekkor kezdtem levelezésbe Gasparik Mihállyal, a Gerinces és Gerinctelen Paleontológiai Gyűjtemény kurátorával, aki készségesen segített.
Hol találhatóak a barlangi medve csontvázak természetes lelőhelyei?
Az Ursus spelaeus spelaeus fő lelőhelyei Észak-Spanyolország, Franciaország, Belgium és az osztrák Alpok. Míg az Ursus speleaus eremus és az Ursus speleaus ladinicus maradványaira Észak-Olaszországban és Romániában bukkanhatunk. Mára mindegyik barlangi medve faj kihalt.
Mi lehetett a barlangi medvék kihalásának oka?
Az egyik legelfogadottabb hipotézis szerint a klímában egy hidegebb periódus következett be. A különböző csoportok elvesztették az egymás közötti kapcsolatot, elszigetelődtek, majd kihaltak. Jelenleg a paleokörnyezet rekonstrukciójához gyűjtök adatokat. Egy másik lehetséges magyarázat szerint a megváltozott környezethez gyorsabban alkalmazkodó ragadozók szorították ki a barlangi medve fajokat a zsákmányért folytatott küzdelemben. Az elképzelés azonban ingatag lábakon áll, mivel a barlangi medvék valószínűleg növényevők lehettek. A barlangi medvék gyakran magashegységekben éltek, ahol az eljegesedés hatására még inkább megcsappant az élelem mennyisége.
Okozhatta a barlangi medvék kihalását az emberi vadászat?
Bár az ősember és a barlangi medvék azonos korban éltek, nincs bizonyíték a barlangi medvék vadászatára.
Hol szeretné folytatni kutatásait?
Szeretnék az Egyesült Államokba, Washington D.C.-be utazni, hogy a Smithsonian Múzeumban ma élő ragadozó emlősökről szerezhessek adatokat. Ezután kutatásaim eredményeit publikálni szeretném, majd következhet PhD munkám védése.
szerző: Döme Bernadett, Kucska Krisztián
fotók, szerkesztő: Simó Szabolcs