BIODIVERZITÁS-KUTATÁS A COVID IDEJÉN
2020 tudományra új fajai, alfajai és nemzetségei a Magyar Természettudományi Múzeumban
2020, ez a sok szempontból nehéz és viszontagságos év sem akadályozhatta meg a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársait abban, hogy értékes eredményekkel gazdagítsák a biodiverzitás-kutatást. Hetvenegy tudományra új faj, hat alfaj és három nemzetség született a múzeum (vagy éppen a home office) falain belül. Ismerkedjünk meg természetrajzi örökségünk legújabb kincseivel!
Tavaly (2020-ban) hagyományteremtő céllal készült egy blogcikk az intézményünk dolgozói által 2019-ben leírt új fajokról, összegezve eredményeinket és kiemelve az érdekességeket. Senkinek sem kell bizonygatnunk, hogy 2020 nem volt könnyű év. Semmiképp sem a gondtalan, zavartalan, elmélyült kutatómunka jegyében telt, ugyanakkor nem kell „magyarázni a bizonyítványunkat”, a 2020-as év tudományra új fajaira és más taxonjaira[1] tekintve elmondhatjuk, hogy ez az év sem hagyott szégyenben minket. Hetvenegy tudományra új fajt, hat új alfajt és három új nemzetséget írtak le a múzeum kutatói – ha lábukkal nem is, de munkásságukkal érintve keresztül-kasul az Óvilág országait, Afrika déli csücskétől Eurázsián át Új-Guinea szigetéig.
Összegző infografika a Magyar Természettudományi Múzeumban 2020-ban leírt tudományra új fajokról és más taxonokról (készítette: Szőke Viktória)
A Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) muzeológus kutatóinak egyik legfontosabb feladata (mi több, törvényi kötelezettsége) a gyűjteményekben őrzött példányok tudományos feldolgozása, és az ennek során elért tudományos eredmények közlése. A múzeum legtöbb gyűjteményében a gyakorlatban ez a feldolgozatlan példányok meghatározását jelenti. Időről időre bizony előfordul, hogy a szakértő munkatársak e tevékenységük során a tudomány számára még ismeretlen, elnevezetlen fajok képviselőivel találják szembe magukat.
Ekkor jön a komoly és aprólékos taxonómiai kutatómunka java. Akár múzeumi példányok ezreinek és a legkülönfélébb nyelveken és korokban született fajleírások százainak áttanulmányozásával a kutató megbizonyosodik arról, hogy valóban egy mostanáig ismeretlen élőlény példányaival van dolga, majd formális tudományos leírással és elnevezéssel egy szakfolyóiratban publikálja az új taxont. (Erről a folyamatról részletesebben ír az összeállítás 2019-es nyitó cikke.)
2020-ban a múzeum 11 kutatójának összesen 71 tudományra új faja, 6 alfaja és három nemzetsége jelent meg tudományos szakfolyóiratok lapjain. Melyek ezek, és milyen érdekességeket rejtenek? Lássuk!
71 ÚJ FAJ ÉS 6 ÚJ ALFAJ
A Magyar Természettudományi Múzeumban 2020-ban leírt 71 tudományra új faj közül 69 állat, kettő pedig zuzmó. Az új állatfajok többsége – ahogy az egész biodiverzitás zöme – rovar. A múzeum rovarászai 65 tudományra új fajt jegyeztek: Bálint Zsolt (és munkatársa) egy boglárkalepkefajt, Kiss Ádám (és munkatársai, köztük nyugdíjba vonult kollégánk, Ronkay László) 10 bagolylepkefajt, Kovács Tibor (és munkatársai) 7 tegzesfajt és egy álkérészfajt, Németh Tamás (és munkatársai) három pattanóbogárfajt, Sziráki György 18 lisztesfátyolkafajt és Vas Zoltán 25 fürkészdarázsfajt.
A 2020-ban leírt tudományra új fajok rendszertani eloszlása (készítette: Szőke Viktória)
A rovarokon kívüli gerincteleneket Fehér Zoltán (és munkatársai) által a Balkán-félszigetről leírt három új csigafaj képviseli (két orsócsiga és egy forráscsiga).
A gerinctelenek óriási „biodiverzitás-túlerejét” ismerve nem csodálkozhatunk azon, hogy az újonnan leírt fajok többségét is ők alkotják. Annál meglepőbb és örömtelibb azonban, amikor a kétségkívül legjobban feltárt állatcsoport, az emlősök köréből is üdvözölhetünk egy-egy új, mostanáig felfedezetlen fajt. Bizony, emlősből is „van még új a nap alatt”: Csorba Gábor (és munkatársai) a kínai Wolong Nemzeti Rezervátumból (Wolong National Nature Reserve), az óriás panda megőrzésének és kutatásának központjából egy új denevérfajt írtak le 2020-ban. A terület részletes zoológiai felmérése során több példányt fogtak egy addig ismeretlen denevérfajból, melyet a leírók a rezervátum és a kutatóközpont egyik alapítójáról, Jinchu Hu professzorról neveztek el Murina jinchui-nak (Jinchu-csövesorrúdenevér).
Jinchu-csövesorrúdenevér (Murina jinchui), egy új denevérfaj Kínából (fotó: Yu Wenhua)
Az állatok után egy különleges élőlénycsoport következik: Lőkös László (és munkatársai) két új zuzmófajjal örvendeztették meg az intézményt, amelyeket a dél-koreai Ulleung-do és Dok-do szigetekről írtak le. Hagyományos kategóriáink (állat, növény, gomba) itt némileg meginognak: a zuzmó ugyanis (természetesen) nem állat, de „lenövényezni” vagy „legombázni” sem lehet csak úgy. A zuzmók különféle algák (vagy cianobaktériumok) és gombák szimbiózisában egybeforrt élőlények. A zuzmótaxonómia azonban felülkerekedett ezen a (szó szerint) szövevényes helyzeten, a rendszertanuk egyezményesen a gombapartneren alapul.
Az új fajok mellett munkatársaink 6 új alfajjal is gazdagították az ismert taxonok számát: Kiss Ádám (és munkatársai) négy ázsiai bagolylepke-alfajt is leírtak, Fehér Zoltán (és munkatársai) pedig két orsócsiga-alfajt közöltek Albániából.
HÁROM ÚJ NEMZETSÉG
Új nemzetséget (genuszt) leírni alapvetően két esetben indokolt. Az egyik az, amikor egy újonnan felfedezett faj annyira különbözik a legközelebbi ismert rokonaitól, hogy egyben egy új nemzetség képviselőjének is tekinthetjük: ekkor az új fajt és az új nemzetséget egyszerre írják le. A másik eset az, amikor a korábban egy nemzetségbe sorolt fajok összehasonlító taxonómiai vizsgálata, revíziója során két (vagy akár több) jól elkülönülő leszármazási ágra csoportosíthatók a fajok, így az egyik csoport számára célszerű és indokolt egy új nemzetséget felállítani. Az MTM-ben 2020-ban leírt három új nemzetség az utóbbi típusba tartozik.
Engedjük előre az idősebbet, a fosszilis Germanoplatidia pörgekarú-nemzetséget! Egy német magángyűjtő jó megtartású anyagának belső morfológiai vizsgálatával Dulai Alfréd kollégánk kiderítette, hogy a Németországból korábban leírt felső-oligocén pörgekarúfaj egy eddig ismeretlen, új nemzetségbe tartozik (időközben az új nemzetség képviselői előkerültek a magyarországi miocénből is, ezek leírása még folyamatban van).
Az újonnan leírt Germanoplatidia pörgekarú-nemzetség (SEM-felvétel: Dulai Alfréd)
Denevérész kollégáink, Csorba Gábor és Görföl Tamás egy korábban Mianmarból leírt, és azóta Indiából, Nepálból, Vietnamból és Kínából is előkerült denevérfaj számára az új Mirostrellus nemzetséget állították fel. Ebből a denevérből mindössze néhány régi gyűjteményi példány volt ismert, melyet a múltban más és más nemzetségekbe soroltak, míg egy – az MTM és a vietnami akadémia kutatói által vezetett – expedíción sikerült újabb egyedeket befogni. Ezek integratív taxonómiai vizsgálata (morfometria, részletes mikroszkópi morfológia és anatómia, ultrahang és DNS-szekvenciák elemzése) bizonyította, hogy a faj önálló nemzetséget képvisel.
Az újonnan leírt Mirostrellus denevérnemzetség eddig ismert egyetlen faja (M. joffrei) (fotó: Estók Péter)
Ugyancsak molekuláris genetikai vizsgálatok segítségével történt a Pisutiella zuzmónemzetség leírása is, melyet Lőkös László és munkatársai a kiváló szlovák zuzmász kollégáról, Ivan Pišútról (1935–2017) neveztek el. A közel 1000 fajt magába foglaló Teloschistaceae családot az utóbbi évtizedben jelentősen átrendezték, jelenleg 66 nemzetségre bomlik. Az új nemzetséget kombinált filogenetikai elemzéssel különítették el a többi fajcsoporttól. Hat zuzmófaj tartozik az új nemzetségbe, ezek zömében az északi féltekén elterjedtek. Jellemzőjük, hogy saját telepük rendszerint elenyészően kicsi, többnyire más zuzmófajokon telepednek meg.
A MÚZEUM MESSZE ELÉRŐ KEZE
Térben és időben is nagy a merítés. A világ (pontosabban az Óvilág) összesen 28 országból írtak le tudományra új taxonokat 2020-ban az MTM dolgozói. A legtávolabbi ezek közül Pápua Új-Guinea, melyet egy új fürkészdarázsfaj képvisel.
Az új taxonok földrajzi eloszlása szépen tükrözi a múzeum biodiverzitás-kutató tevékenységének a Kárpát-medence kutatása melletti hagyományos erősségeit: Ázsia középső, keleti, déli részei és a Balkán-félsziget élővilágának feltárásában évszázados múltra visszatekintő, töretlen prominens szereppel büszkélkedhet múzeumunk, emellett Új-Guinea és Afrika zoológiai kutatása is erősen magán viseli a Magyar Természettudományi Múzeum egykori és mai szakembereinek névjegyét.
Mindezt nem múltbeli gyarmatok, jól finanszírozott és rendszeres gyűjtőexpedíciók által érhettük el és tartjuk fenn, hanem egy kis ország kevés, szerényebb körülmények, lehetőségek mellett is elszántan, elhivatottan dolgozó gyűjtőinek és szakértő múzeumi kutatóinak köszönhetően.
A 2020-ban leírt tudományra új taxonok földrajzi eloszlása (készítette: Szőke Viktória)
„Eredményeink hátán” időben 118 évet utazhatunk vissza a történelmi múltba, ennyi év gyűjteménygyarapítási tevékenysége gyümölcsözött új taxonokat 2020-ban. Az új fajok típuspéldányainak „szeniorját”, a Venturia biroi névre keresztelt új fürkészdarazsat még Bíró Lajos gyűjtötte 1902-ben Indiában (erről és a többi 100 évesnél idősebb gyűjtésű – köztük egy Kittenberger Kálmánról elnevezett – új fürkészdarázsfajról részletesebben is olvashatnak blogunkon). Azonban ennél is jóval messzebbre, a 20–30 millió évvel ezelőtti oligocénbe is visszarepít minket az újonnan felállított Germanoplatidia pörgekarú-nemzetség.
A gyűjtőjéről elnevezett Venturia biroi fürkészdarázsfaj holotípus-példánya 118. évét is betöltötte már (fotó: Vas Zoltán)
MINDEN FAJ EGY-EGY TÖRTÉNET
Természetesen minden faj egy-egy évmilliókon átívelő evolúciós történet eredménye, de felfedezésük, leírásuk háttere egy-egy személyes történet is, amelyben a faj típuspéldányai mellett azok gyűjtői és azok alapján a fajt leíró, elnevező kutatók állnak a főszerepben. Kevés ahhoz fogható érzés van, amikor hosszas és alapos kutatómunka árán a taxonómus megbizonyosodik arról, hogy az előtte lévő példányok egy addig ismeretlen fajt képviselnek, amelynek tudományos leírása és elnevezése rá vár.
Bárminemű, a fajhoz kapcsolódó tudás alapja ez a tevékenység, hiszen amíg valamit nem tudunk megnevezni, megkülönböztetni, addig rá vonatkozó biológiai vagy alkalmazott módon hasznosuló ismeretekről sem beszélhetünk. Az evolúciós (a faj kialakulása) és a személyes történet (a faj felfedezése, leírása) találkozása teremti meg a lehetőséget, hogy az egész emberiség számára értékes tudás és akár valamilyen alkalmazott formában hasznosuló ismeret lehessen az eredmény.
Nem vállalkozhatunk itt arra, hogy a 2020-ban a múzeum kutatói által leírt közel 80 új taxon valamennyiéről részletesen beszámoljunk, mindössze a fentiekben csak összesített számokként megjelenő gerinctelenekből szemezgetve felvillantunk néhány olyan aspektust, amelyek vagy a múzeumi kutatómunka évszázados hagyományaihoz vagy különleges aktualitásokhoz való kapcsolódásuk által mindenképp említésre érdemesek.
A Balkán-félsziget élővilágának feltárásában évtizedes múltra visszatekintően múzeumunké a prominens szerep. Fehér Zoltán csigász kollégánk két új orsócsigafajt (és két alfajt) írt le 2020-ban a térség országaiból, illetve egy új forráscsigafajt. Mindegyikük igen érdekes életmódú – és ebből adódóan endemizmusokban gazdag – csoportba tartozik. Az orsócsigák obligát sziklalakók, ismert fajaik jó része mindössze egy vagy néhány lelőhelyről került csak elő. Az apró termetű, szubterrán (föld alatti) életmódú új forráscsigafajra pedig egy, a népszerű tengerparti üdülőhelyet, Herceg Novit átszelő adriai főút közvetlen közelében fakadó apró forrásban bukkantak. Feltehetően a karszt repedéshálózatát kitöltő vízben él, így hatalmas szerencse kellett az élő egyedek gyűjtéséhez: a forrás egyik oldalkifolyójába belenőtt növény gyökérszálai között sikerült rájuk találni. A Balkán-kutatás 2020-as eredményei közé bekerült egy Bosznia-Hercegovinából és Észak-Macedóniából leírt új fürkészdarázsfaj is (egyike a Csernobil hőseiről elkeresztelt új fürkészdarazsaknak).
A Montenegrina atanasiensis orsócsigafaj holotípusa (fotó: Fehér Zoltán)
… és lelőhelye Liqenas falu mellett, a képen Jozef Grego és Fehér Zoltán (fotó: Maroš Grego)
A Bracenica gloeri forráscsigafaj egy példánya (fotó: Jozef Grego)
… és lelőhelye (fotó: Erőss Zoltán)
Ázsia faunájának feltárása hagyományosan a múzeum zoológiai kutatásainak egyik legfőbb erőssége. A nepáli, kínai, tajvani, mongóliai, pakisztáni, indiai, iráni, azerbajdzsáni és törökországi gyűjtésekből újonnan leírt tíz bagolylepkefaj és négy alfaj bizonyítja, hogy a magyar bagolylepkészek (köztük Kiss Ádám kollégánkkal) továbbra is vezető szerepet töltenek be a térség kutatásában. A közép-ázsiai magashegységek az elsivatagosodó térség „oázisait” jelentik az élőlényeknek, feltárásukat azonban nagyban megnehezíti a térség politikai helyzete, így az onnan származó gyűjtések különösen értékesek: Bálint Zsolt kollégánk egy friss, 2020-ban gyűjtött iráni anyagban bukkant a Magyarországon is előforduló, nagy elterjedésű ezüstös boglárka (Plebejus argus) még ismeretlen hegyvidéki rokonára, az újonnan leírt Alizadeh-boglárkára (Plebejus alizadehorum).
Polia kisculta, egy új bagolylepkefaj Ázsiából (fotó: Ronkay László és Ronkay Gábor, Heterocera Press)
Alizadeh-boglárka (Plebejus alizadehorum) Iránból (fotó: Bálint Zsolt)
A Grúziából leírt hét új tegzesfajt egy nemzetközi, a Kaukázus rovarvilágát vizsgáló gyűjtő- és kutatómunka eredményei között üdvözölhetjük. A projektben egy azeri, egy francia, egy szlovák és három magyar kutató vett részt, köztük Kovács Tibor kollégánk és volt munkatársunk, Murányi Dávid. E kolléga és volt kolléga nevéhez köthető az Isoperla nagyi névre keresztelt új, Déli-Kárpátokból leírt álkérészfaj is; a faji jelző szomorú aktualitással bír, Nagy Barnabás (1921–2020) kollégánk emlékének tiszteleg.
A Kaukázusban rovarászó csapat néhány tagja: Gilles Vinçon, Peter Manko , Kovács Tibor és Murányi Dávid (fotó: Peter Manko)
Kelgena tolaka, új tegzesfaj a Kaukázusból (fotó: Kovács Tibor)
A Nagy Barnabás kollégánk emlékének dedikált Isoperla nagyi álkérészfaj élő példánya (fotó: Kovács Tibor)
Az Ázsiához köthető zoológiai eredményeinket a fentebb már részletesebben említett új denevérfaj mellett bogarak és darazsak is gazdagítják. Németh Tamás munkatársaival szíriai anyagból kettő, ciprusi anyagból pedig egy új pattanóbogárfajt, Vas Zoltán pedig mongóliai, tajvani, törökországi és indiai gyűjtésekből tíz új fürkészdarázsfajt írt le.
Elathous serjillensis, új pattanóbogár Szíriából (fotó: Németh Tamás)
Afrika és Madagaszkár rovarvilágának feltárásában is erős évet zártunk. Sziráki György 18 új lisztesfátyolkafajával többszörösére emelkedett a csoport Madagaszkárról ismert fajainak száma, de a fürkészdarazsak kapcsán is elégedettek lehetünk. Az Afrikából Vas Zoltán által leírt 12 új fürkészdarázsfajjal szintén szép arányokat tudhatunk magunkénak a nemzetközi palettán: például a Casinaria fürkészdarázs-nemzetség jelenleg ismert összesen hét afrikai fajából ötöt, vagy a Venturia fürkészdarázs-nemzetség jelenleg ismert 16 afrikai fajából hatot a múzeum szakembere írt le és nevezett el.
A gyűjtőjéről elnevezett Casinaria kittenbergeri fürkészdarázsfaj típuspéldányait 1913-ban, Ugandában gyűjtötte Kittenberger Kálmán (fotó: Vas Zoltán)
A LEÍRÓK ÉS A MAJDNEM AZOK
A Magyar Természettudományi Múzeum összesen 11 munkatársa írt le tudományra új taxont 2020-ban (beleértve az intézményi filiálékat és az önkéntes munkatársakat). Nevük betűrendben:
Bálint Zsolt (Állattár, Lepkegyűjtemény, Budapest), Csorba Gábor (Állattár, Emlősgyűjtemény, Budapest), Dulai Alfréd (Őslénytani és Földtani Tár, Gerinctelen paleontológiai gyűjtemény, Budapest), Fehér Zoltán (Állattár, Puhatestűek gyűjteménye, Budapest), Görföl Tamás (Állattár, Emlősgyűjtemény, Budapest), Kiss Ádám (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény, Gyöngyös), Kovács Tibor (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény, Gyöngyös), Lőkös László (Növénytár, Zuzmógyűjtemény, Budapest), Németh Tamás (Állattár, Bogárgyűjtemény, Budapest), Sziráki György (Állattár, Kisebb rovarrendek gyűjteménye, Budapest), Vas Zoltán (Állattár, Hártyásszárnyúak gyűjteménye, Budapest).
A taxonómiai kutatómunka aprólékos, időigényes tevékenység, és egy új taxon csak leírásának tudományos publikációban való megjelenésével „kel életre” a tudomány számára, gyakran több éves kutatás eredményeként. Jelen összeállításunkba számos olyan kolléga nem kerülhetett be, aki ugyan írt le új fajokat 2020-ban, de maga a publikáció formálisan nem jelent meg az év végéig. Nem egy közülük a Covid-19 járványnak „köszönhetően” maradt le az idei listáról: például Makranczy György kollégánk (Bogárgyűjtemény) 20 új holyvafaja azért nem szerepelhet az idei eredmények között, mert a szakfolyóirat, amelybe munkáját közlésre leadta, a 2020-as kötetét a járványhelyzet és lezárások miatt csak 2021-ben tudta kinyomtatni.
Fajleírásaikon jelenleg is dolgozó és eredményeik közlésével a 2021-es évre átcsúszott kollégáink munkái a múzeum új taxonjait bemutató következő, egy év múlva esedékes összeállításban jelennek majd meg.
AZ ÚJ TAXONOK LISTÁJA
A teljes taxonnevek után szögletes zárójelben a lelőhelyük országai szerepelnek.
ROVAROK (INSECTA)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Pattanóbogár-félék (Elateridae)
Elathous serjillensis Németh, Prosvirov et Kundrata, 2020 [Szíria]
Elathous transversalis Németh, Prosvirov et Kundrata, 2020 [Szíria]
Lacon cyprius Németh, Brůha et Kundrata, 2020 [Ciprus]
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)
Ctenoceratoda hamishgandhara Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Pakisztán, India]
Haderonia albiocellina Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Haderonia allasiestrina Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Haderonia lasiofallax Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Haderonia subgrisea Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Pachetra sagittigera minigera Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Mongólia]
Pachetra sagittigera striatella Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Törökország, Irán, Azerbajdzsán]
Polia gigantea gigantea Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Tajvan]
Polia gigantea continentalis Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Polia kisculta Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Pakisztán, Nepál, India]
Polia subcontigua annapurna Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Nepál]
Tricheurois contrusa Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Kína]
Tricheurois inexpecta Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Nepál]
Tricheurois landryi Varga, Ronkay, Gyulai, Kiss et Ronkay, 2020 [Nepál]
Család: Boglárkalepke-félék v. lángszinérfélék (Lycaenidae)
Plebejus alizadehorum Bálint et Karbalaye, 2020 [Irán]
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Család: Valódi fürkészdarázsfélék (Ichneumonidae)
Casinaria castanea Vas, 2020 [Dél-afrikai Köztársaság]
Casinaria coloratilis Vas, 2020 [Tajvan]
Casinaria kittenbergeri Vas, 2020 [Uganda]
Casinaria latericia Vas, 2020 [Uganda]
Casinaria papuensis Vas, 2020 [Pápua Új-Guinea]
Casinaria rubens Vas, 2020 [Dél-afrikai Köztársaság]
Casinaria russea Vas, 2020 [Tajvan]
Casinaria sellata Vas, 2020 [Dél-afrikai Köztársaság, Kenya]
Casinaria vesca Vas, 2020 [Tajvan]
Charops aeruginosus Vas, 2020 [Tajvan]
Charops electrinus Vas, 2020 [Uganda]
Charops juliannae Vas, 2020 [Tanzánia]
Lathrostizus atrox Vas, 2020 [Mongólia]
Nemeritis ananenkoi Vas, 2020 [Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia]
Nemeritis baranovi Vas, 2020 [Mongólia]
Nemeritis bespalovi Vas, 2020 [Törökország]
Nemeritis legasovi Vas, 2020 [Mongólia]
Phobocampe kaszabi Vas, 2020 [Mongólia]
Temelucha xana Vas, 2020 [Spanyolország]
Venturia aurantia Vas, 2020 [Dél-afrikai Köztársaság]
Venturia biroi Vas, 2020 [India]
Venturia erythrina Vas, 2020 [Tanzánia]
Venturia ignea Vas, 2020 [Ghána]
Venturia mortifera Vas, 2020 [Burundi]
Venturia veruta Vas, 2020 [Uganda]
Rend: Igazi recésszárnyúak (Neuroptera)
Család: Lisztesfátyolka-félék (Coniopterygidae)
Coniopteryx ambalihana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx antankarana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx auricularia Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx bidentata Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx coniculata Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx crenata Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx fianarantsoana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx geniculata Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx harinhalai Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx ihorombeana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx microcauda Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx pseudoceylonica Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx pseudomalgasensis Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx ranomafanana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx schizostylaris Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx spinicauda Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx toamasinana Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Coniopteryx tuleariensis Sziráki, 2020 [Madagaszkár]
Rend: Tegzesek (Trichoptera)
Család: Mocsártegzesfélék (Limnephilidae)
Chaetopteryx vinconi Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Kelgena adjarica Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Kelgena tolaka Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Rizeiella oldala Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Stenophylax ujjas Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Stenophylax vallas Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Család: Apataniidae
Apataniana goderdza Oláh et Kovács, 2020 [Grúzia]
Rend: Álkérészek (Plecoptera)
Család: Közepes álkérészfélék (Perlodidae)
Isoperla nagyi Murányi, Kovács et Graf, 2020 [Románia]
CSIGÁK (GASTROPODA)
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Család: Orsócsigafélék (Clausiliidae)
Montenegrina atanasiensis De Mattia, Fehér, Mason et Haring, 2020 [Albánia]
Montenegrina globocica De Mattia, Fehér, Mason et Haring, 2020 [Észak-Macedónia]
Montenegrina radikae paparistoae De Mattia, Fehér, Mason et Haring, 2020 [Albánia]
Montenegrina tenebrosa szekeresi De Mattia, Fehér, Mason Haring, 2020 [Albánia]
Rend: Littorinimorpha
Család: Forráscsigafélék (Hydrobiidae)
Bracenica gloeri Grego, Fehér et Erőss, 2020 [Montenegró]
PÖRGEKARÚAK (BRACHIOPODA)
Rend: Terebratulida
Család: Platidiidae
Germanoplatidia Dulai et von der Hocht, 2020 [típusfaja Németországból leírva]
EMLŐSÖK (MAMMALIA)
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Család: Simaorrúdenevér-félék (Vespertilionidae)
Mirostrellus Görföl, Kruskop, Tu, Estók, Son et Csorba, 2020 [típusfaja Mianmarból leírva]
Murina jinchui Yu, Csorba et Wu, 2020 [Kína]
ZUZMÓK
Osztály: Arthoniomycetes
Rend: Arthoniales
Család: Roccellaceae
Enterographa dokdoensis S. Y. Kondratyuk, L. Lőkös, B. G. Lee et J.-S. Hur, 2020 [Dél-Korea]
Osztály: Lecanoromycetes
Rend: Teloschistales
Család: Teloschistaceae
Pisutiella S. Y. Kondratyuk, L. Lőkös et E. Farkas, 2020 [típusfaja Németországból leírva]
Caloplaca ulleungensis S. Y. Kondratyuk, L. Lőkös et J.-S. Hur, 2020 [Dél-Korea]
*
Szerző: Vas Zoltán (Hártyásszárnyúak gyűjteménye)
Grafikák: Szőke Viktória (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)
Közreműködők (betűrendben): Bálint Zsolt (Lepkegyűjtemény), Csorba Gábor (Emlősgyűjtemény), Dulai Alfréd (Gerinctelen paleontológiai gyűjtemény), Fehér Zoltán (Puhatestűek gyűjteménye), Kiss Ádám (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény), Kovács Tibor (Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény), Lőkös László (Zuzmógyűjtemény), Makranczy György (Bogárgyűjtemény), Merkl Ottó (Bogárgyűjtemény), Németh Tamás (Bogárgyűjtemény), Sziráki György (Kisebb rovarrendek gyűjteménye)
[1] A taxon szó bármilyen rendszertani kategóriát jelölhet, pl. fajt, nemzetséget (genuszt), családot.