Lepra nyomai az arckoponyán
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. A Karoling hegemóniának a honfoglaló magyarok vetettek véget, akik elűzték a frankokat. Ám Zalavár megőrizte központi jellegét, és az Árpád-kor jelentős részében megyeszékhelyként és ispánsági központként működött.
Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom, 45/06. sír (2010.8.69. leltári jelzet); 18–20 éves férfi koponyájának részlete (jobbra) az orrtájékán lepra néhány csonttani tünetével. Összehasonlításképpen (balra) egy egészséges koponya orr környéki részletei láthatók
Zalavár-Várszigeten tehát sűrűn lakott, pezsgő életvitelű központ állt a Karoling- és Árpád-korban is, amit a területéről eddig feltárt sok ezer sír is bizonyít. A nagy népsűrűség és a feltehetően intenzív „átmenő forgalom” azonban a fertőző megbetegedések megjelenésének és elterjedésének is kedvez. Ez alól Zalavár sem volt kivétel. Ilyen fertőző megbetegedés a lepra, amely a csontvázrendszeren többfelé is jellegzetes nyomokat hagyhat, így szerencsés esetben az ásatag emberi maradványokon is azonosítható. Kórokozója a Mycobacterium leprae nevű baktérium. A lepra többfajta csonttani tünettel járhat együtt.
A képen bemutatott fiatal férfi koponyáján ezekből az orr környékén megjelenő elváltozások közül figyelhető meg néhány. A képpáron piros nyíl jelöli az orrcsontot, és sárga nyíl az orrüreg alsó szegélyénél található orrtüskét. Ezek a beteg egyénnél leépülésnek és felszívódásnak indultak. Zöld nyíl mutatja az orrüreg oldalsó szegélyét. Míg ez az egészséges embereknél éles peremű, addig a leprás elváltozásban lekerekedett, és olyan hatást kelt, mintha besüppedne az arcba. Bár a lepra súlyos betegség, feltételezhetően nem ez volt a fiatal férfi közvetlen haláloka.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)